|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégRémségek könyveSomogyi Marcell
Ha valaki enyhén beszűkült kelet-közép-európai, és a Kozmosz Könyvek cseh költészeti antológiájában, esetleg a Demokrata című szamizdat (van, aki még emlékszik rá?) 89/2. számában olvasott utoljára autentikus városi folklórt, mindenképpen jó, ha ebben a témában is tágítja látókörét (naná, hogy a tengerentúl irányába), és megnézi a Rémségek könyve című „minőségi tinédzser-horror”-t. Hogy a forgalmazó mit ért ezen a műfaji besoroláson, az rejtély maradt számomra, de tény, hogy ebbe a filmbe jóval több energiát, ötletet raktak bele, mint mondjuk a Mesék a kriptából-típusú soft-horrorok készítői, és még a hihetőségre is törekedtek (igaz, kicsit egyenetlenül).
A film alapötletéből viszont sokkal érdekesebb sztorit is ki lehetett volna hozni: a „legbiztonságosabb amerikai egyetem” könyvtárában található egy vaskos opusz, melynek címe megegyezik filmünk (az eredetihez képest igencsak hatásvadász) magyar címével. A könyv olyan gondosan kitervelt, zseniálisan brutális gyilkosságok leírása, amelyeket minden amerikai egyetemen mesélnek, de mindenki csak hallott róluk, senki sem látta őket tulajdon szemével. Éppen ezért a városi folklór, a modern legendák témakörébe tartoznak. Az egyetem egyik professzora (az egyetlen, egzisztenciális okokból mélyen hallgató túlélője az iskola véres legendájának) pont ezekről a történetekről tart előadás-sorozatot – babona-voltukat bizonyítandó –, mikor valaki elkezdi valóra váltani őket.
A történetindításnak erről a deszkájáról akár A rózsa neve szintjéig is fel lehetett volna dobbantani. Igaz, akkor meg a célközönség jelentős része tűnt volna el a forgalmazás labirintusában. A film írói nem akartak korszakalkotó művet létrehozni, csak egy hatásosan filmre vihető, korrekt kis thrillerre vállalkoztak – sikerrel. Bő fél év múlva biztos befutó lesz a videotékák TOP 10-polcán; addig meg (Tandorival szólva) el gat-getünk rémületünkben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 853 átlag: 5.52 |
|
|
|
|