KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Örökkön örökké

Vidovszky György

 

Ki tudja, a mesék vajon igaz történeteken alapulnak, vagy csak néhány fantáziadús elme szüleményei? E film alkotói a Hamupipőke-történet nyomába eredtek – saját képzeletük szárnyán. Velünk együtt a mese írói, a Grimm testvérek is csodálattal hallgatják az idősödő Hamupipőke (Jeanne Moreau) visszaemlékezéseit, az általunk ismert figurák „valóságos” tetteit. E film szerint minden sokkal hétköznapibb, egyszerűbb volt; az ő életükből ugyanis hiányoztak azok a mesés fordulatok, túlzások, amelyeket a Grimm testvérek papírra vetettek.

Ne áltassuk magunkat: a film alkotói új mesét írtak – igaz, a mesevilágtól idegen motívumokkal. Hamupipőke, alias Danielle (Drew Barrymore) távol áll szendeségben, szelídségben, elesettségben irodalmi másától: talpraesett, kissé modortalan, inkább kedves, mint szép és felvilágosultan jó szívű. Kedvenc olvasmánya Morus Tamás Utópiája, amiből kedvére idézget is (!) a feudális csökevény-hercegnek. Mostohaanyja „alapjáraton” nem gonosz, mindössze – érthető módon – saját lányait jobban menedzseli, mint beboldogult férje árva csemetéjét. Danielle és a királyfi szerelme több lépcsős, konfliktusokkal terhes, átpszichologizált folyamat. De! A történet mégis szétfeszíti ezeket a – különben szellemes – átértelmezéseket, a mesét mégsem lehetett lefordítani az élet nyelvére. A film eleinte észrevétlenül adagolja a hollywoodi mesékbe illő elemeket, a végéhez közeledve viszont már szinte kizárólag a csodás fordulatok, az igazságszolgáltatás bódító romantikája működteti a cselekményt. A film legviccesebb, ugyanakkor legellentmondásosabb figurája kétség kívül Leonardo da Vinci, aki személyével a történet valóságosságát sugallja, tetteivel viszont a meseszerűséget erősíti – szívmelengető bájjal. A mostohaanyát megformáló Anjelica Huston játéka talán a legélvezetesebb pillanatait nyújtja ennek a „kétéltű” filmnek, amiről talán azt a legnehezebb eldönteni, kinek is szól: koraérett gyerekeknek vagy gyermeki lelkű felnőtteknek. Az azért biztató, hogy nem olyan könnyű megfosztani minket a meséktől; a Hamupipőke, úgy tűnik, minden igyekezet ellenére örökkön örökké mese marad…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3973