|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzemenszedett szenzációBékés Pál
Minden műfaj ösztönös kéjjel tárja föl előttünk saját kulisszatitkait, hogy a magagerjesztette kíváncsiságot kielégítse. A színház egyik legősibb témája a színház, közhellyé lett a regény, melyben benne foglaltatik a regény megírásának folyamata, és a „film a filmről” egyidős a filmmel. Persze ez a film a tévéről szól. És azért az mégiscsak más.
A Szemenszedett szenzáció romantikus komédiaként hirdeti magát. Van benne valami. Van benne valami romantikus – a híres sztárriporternőt a dúsgazdag szépfiú lobogó szerelmének képében megkísérti a polgári nyugalom, mely el akarja őt szakítani választott hisztérikus hivatásától. (Na mit választ a vonzó hősnő? Na mit, na mit, na mit? – Ön nyert! Valóban a hivatást.) És van benne valami komédia is – az újságírók és televíziósok, vagyis a Szent Hír imádóinak sáskasürgölődése mindig tartalmaz kacagtató elemeket. Van benne valami politikum – a kampányát folytató kormányzójelölt (ő a rossz fiú – már abból is látszik, ahogyan eszik, tömi a fejébe a hamburgert, csorog a ketchup, fujj! malac!) mindenre képes a hatalomért, még arra is, hogy sebtében kivégeztessen egy halálraítéltet, holott már útban a kegyelem. Van benne továbbá egy kis intelem – a szabad sajtó (tévé) gusztustalan, ha elszabadul. Meg egy kis megnyugtatás – a szabad sajtó (tévé) elszabadulásának egyetlen ellenszere a szabad sajtó (tévé). Van benne egy igazán jó jelenet – a feketén szatirikus pillanat, amikor a televízió egyenesben kíván közvetíteni egy kivégzést, és kamerák tülekszenek a villamosszék körül, a stábok kiáltozása pedig elnyomja a halálbamenő utolsó imáját. Van benne két jó poén – az egyik, amikor az adóállomást úgy javítja meg az erre hivatott technikus, hogy beletalpal a parabolaantennába. (Az egyetlen otthonos pillanat.) És van benne három jó színész: Kathleen Turner, Burt Reynolds és Christopher Reeve.
Egyszóval mindenből van benne valami. Jó színészből tulajdonképpen sok. De azért ez is kevés. Mert a megpendített töméntelen téma – hivatás, politikai morál, a halálos ítélet erkölcsi megítélése, szerelmi huzavona, sajtóetika, változatok az Újságírás belvilágára, satöbbi – mind-mind csak fölvillan, és kialszik nyomban. Mintha Ted Kotcheff – az amúgy persze profi, nézhető munka rendezője – így szólna hozzánk: látjátok, ebből mindből csinálhattam volna filmet.
Ami marad: a média öntömjénezése.
És amit mondhatunk: tulajdonképpen kedves.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1327 átlag: 5.34 |
|
|
|
|