KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pókerarcok

Köves Gábor

 

John Dahl útifilmje Scorsese-földre kalauzolja a kedves mozibajárót. Megtekinthetjük a bédekkerek által is vastagon szedett látványosságokat, rácsodálkozhatunk a bennszülöttekre, és egy-két érdekesebb szokásukkal is megismerkedhetünk. Standard turistainformációknál többre, mélyebbre azonban nem futotta.

Mi más is lehetne Dahl dolgozatának helyszíne, mint Scorsese kedvenc bűnös városa, New York City, melynek földalatti pókerbunkereiben egzotikus akcentussal beszélő rosszarcú férfiak merednek lapjaikra. Amíg lent lehetünk ebben a fojtott légkörű, ablaktalan vakond-világban, és kibicelhetünk az egymás gondolatait fürkésző zsugásoknak, úgy érezhetjük, mögé látunk a kirakatnak. Míg a félhomály ápol és eltakar, a természetes fények már kevésbé állnak jól filmünknek. A felszínen futó történet, melyben karrier, párkapcsolat, barátság vesz drámai fordulatot, súlytalannak hat, mintha csak töltelékként szolgálna két pókerparti között. A forgatókönyvírók mindössze egyetlen szereplővel, a becsületes zseniként ábrázolt Mike-kal (Matt Damon) törődtek, mindenki más – barát, mentor, barátnő – csak azért kerül a képbe, hogy céljához segítse a főhőst. Legalább drukkolhattunk volna érte, de Mike ráaggatott hibái ellenére is annyira hibátlannak tűnik, hogy győzelmében biztosak lehetünk. Biztos befutóért meg minek izgulnunk!

A népes szereplőgárdából egyedül Torturrónak jutottak húsosabb falatok: a Malkovichra, Molra és Nortonra osztott egysíkú szerepekkel ellentétben az ő figurája (Knisht, a pókertársadalom háttérből figyelő kispolgárát játssza) emberi mélységeket sejtet. A szokásos nyári kínálatban még e kevéske életszag is üdítő hatású lehet, persze csak akkor, ha nem vész el a multiplex klimatizált légterében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4524