KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Kedves Olvasó!

A szerkesztőség

 

Ünnepi számot tart kezében. A „nagyalakú” Filmvilág, az elmúlt évtizedekben gyakran el-parentált, de újból és újból feltámadó folyóirat, a vidám túlélő, most, 2019 szeptemberében negyven éves.

Bármennyire tisztelettel viseltetünk is lapunk múltja iránt, alig rejthetjük el mosolygásunkat a ma már ne tagadjuk, sokszor naivnak tetsző képzelgések fölött, amellyel a folyóirat húsz éves jubileumán, 1999 szeptemberében megjelentetett jövendölések fürkészték az elkövetkezendő húsz esztendő, vagyis a mi jelenünk titkait. Persze, tudjuk, az időben előbbre tartók mindig igaztalan fölényt érezhetnek a múltbeli jóslatok valóságtartalmát illetően, elődeink is triumfáltak az ő elődeik fölött, a történelem sem más, mint e triumfálások láncolata, mégis, vesszük magunknak a bátorságot, hogy néhány archív cikk közzétételével megosszuk olvasóinkkal ezt az élményt. Önökre bízzuk, vessék össze tapasztalataikkal a képzelet játékait.

Az 1999-es szeptemberi szám szerkesztői bizonyosak voltak benne, hogy a jövő a digitális mozgókép és a virtuális szórakozásjegyében telik majd, de azt például nem sejthették, hogy a mindenható szimulakrum uralma hamarosan pünkösdi királyságnak bizonyul, s csak sokéves áramszünet után lehet újra elektronikus képben gondolkodni. Remélték, hogy a Filmvilág húsz év múlva is létezik majd, de azt nem tudhatták, hogy 2009-ben a nyelvőrség elől kell bujkálniuk, ósdi írógépen kopogva ki a szabad szellem S.O.S jeleit. Ismerték ugyan korábbról a hivatal packázásait, később a kiszolgáltatottságot a pénz diktátumának, de ilyen viszontagság lehetősége meg sem fordult fejükben.

Ma már nehéz rekonstruálni, miként alakult végül kedvezően a Filmvilág sorsa. Mindenféle szóbeszéd kering arról, hogy egy manausi kaucsukkereskedő a Filmvilág javára végrendelkezett, mások esküsznek, hogy 2011-ben a lap az első és egyben utolsó Monte Carlo-i szerencsejátékfilm-fesztiválra akkreditált kritikusa nyerő szisztémával érkezett. Ki tudja. Mindenesetre örömteli tény, hogy a Filmvilág Alapítvány jelenlegi, 2019-es anyagi helyzete megengedi, hogy a magyar filmgyártás bőkezű mecénása lehessen.

Kedves Olvasó! Kérjük, fogadja jubileumi összeállításunkat éppoly érdeklődéssel, mint amilyennel elődeink indultak el kalandos filmodisszeiájukra abban a barbár és veszedelmes korban, az idő meghódítása előtt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4555