|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégHadijátékokSzilágyi Gábor
Változnak az idők, változnak a tinédzserekről szóló filmek. A kamaszszerelmet, a szexuális „ébredést” az iskolai problémákkal fűszerező történetek mellett a ‘80-as évek elején újfajta tizenévestípus jelent meg a filmvásznon. Hőse a tehetséges, intelligens (főleg) fiúgyerek, aki általában valamilyen véletlen folytán a felnőttvilág valamely kulcspozíciójába kerül, s aktív részese, sőt irányítója lesz az átlagpolgár számára egyébként egyszerűen megközelíthetetlen, befolyásolhatatlan folyamatoknak. Vagyis döntéseinek hatása túllépi önnön világának kereteit.
Ilyen srác a Matthew Broderick által megformált tinédzser is. John Badham filmjének főszereplője, akiben persze azért megvannak a hagyományos „rossz tulajdonságok” is. Jószerivel csak egyetlen dolog érdekli: a számítógépek. Az egyszerű diákcsínyek mellett (mint például az osztályzatok kijavítása) ő is az egyik résztvevője annak a Nagy Nemzeti Játéknak, amelyet az amerikai értelmiségiek milliói űznek azzal a céllal, hogy behatolnak bármelyik cég számítógépes rendszerébe, s információkat csapoljanak le róla. Így botlik bele azután a fiú az Egyesült Államok NORAD rakétavédelmi rendszerébe, s annak szuperkomputerét – azt hívén, hogy egy újfajta videójátékkal van dolga – egy globális termonukleáris háborúra hívja ki.
És megindul a hajsza! Badham – néhány rövidzárlat ellenére – biztos kézzel irányítja a több szálon futó cselekményt, a behatoló utáni kutatást, illetve a beindult háború gépezet fölötti irányítás visszaszerzéséért folytatott küzdelmet. A tehetetlen szakértők és katonák asszisztálása mellett végül kétségbeesett harc kezdődik a III. világháború elkerüléséért a véghelyzetbe került fiú és a félelmetesnek fényképezett, megbolondult szupergép között.
A hátborzongató és aktuális alapötletre – nálunk éppen most készül az információvédelmi törvény – épülő film végső kicsengése: a nukleáris háború tervezése – még szuperkomputerekkel is őrültség és hiábavalóság. Badham szórakoztató és elgondolkoztató mozija alapfilm lett, amelyet azonban jó magyar szokás szerint megint megelőzött egy (ezúttal elfogadható) utánzat, a közelmúltban vetített Bujkáló című kanadai tévéfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 969 átlag: 5.46 |
|
|
|
|