KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ember, aki lezárta a várost

Ardai Zoltán

 

Alekszandr Gordon tavalyelőtti ál-krimije a Szovjetunióban tapasztalható munkaerkölcsbeli hiányosságokat bírálja, késedelem nélküli reagálásként az új gazdaságjavítási erőfeszítésekre. Hozzáteszem: érdektelen reagálásként – már amennyiben joggal lehet helyteleníteni azt, ha egy film végső hatása egy vezércikkéhez hasonlít. Pedig Gordon méltánylandó igyekezettel próbálja árnyaltan ábrázolni a pozitív hős diadalát. Hőse, a konok nyomozó, aki egy tengermelléki üdülőszálló tűzesetének körülményeit vizsgálja, szerény, kissé megfáradt, elvált ember, s hivatásán kívül épp a szálloda igazgatónőjéhez fűzik mély érzelmek, a katasztrófa egyik közvetett okozójához. (Volt felesége is rendőr, őt a nyomozást segítő – s a főhősétől erősen eltérő természetű – jövevény, a pirológiai szakértő szereti meg.) A vétkesek nagyobbrészt éppúgy nem csirkefogó gazemberek, mint ahogyan „az ember, aki lezárta a várost” nem szent. Nehezen bírnak növekvő lelkifurdalásukkal, s a nyomozó tekintetével, mígnem az építés hibáiért sokadmagával felelős helyi tanácselnök maga kéri a többiek és saját fejére a mulasztásokért járó súlyos büntetést.

Gordon dokumentarisztikus modorban intonálja ezt a történetet (azt a reményt ébresztve bennünk, hogy műve a filmes publicisztika nemesebb válfajához tartozik), majd gyorsan amerikaiasra fordítja stílusát, invenciózusan fényképezett kalandfilmet ígér, hamarosan azonban megállapodik a legjellegtelenebb – és legmegszokottabb – fajta statikus előadásmódnál. Mintha csak belátná, hogy a meghaladni kívánt filmkészítői szemlélet és a maga pszichologizáló törekvései közt valójában, a „mélyszerkezetben”, semmilyen ellentét nincs.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6336