|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégIgaz történet férfiakról és nőkrőlMockler János
Ez nem lehet igaz. Ebben a történetben nincs egy árva gyilkosság, senkit sem beleznek ki. Sőt, szemmel látható erőfeszítéseket tesznek, szórakoztatásunk és alkalmanként megnevettetésünk érdekében is.
Robert van Ackeren, a kortárs német álfilm (ld. Vénuszcsapda, Testek csábítása) egyik megteremtője évtizedek óta divatos témához nyúl. A női egyenjogúság kérdéséhez. Az asszonyok lázadása. Mi van, ha másfél óráig a férfiak a szegények, az elnyomottak? Sajnos semmi. Robert van Ackeren egyszer használatos filmje olyan, amilyennek a Köjál előírta: steril. Steril, mint egy szórakoztató magazin, valahonnan az égből, valamelyik német nyelvű kereskedelmi csatornáról, két(ezer) mosóporreklám közül. Javára írandó, hogy ezt maga is bevallja, nem is akar másnak látszani. Felvonultatja nézőinek az egyik legnagyobb kedvencet e tájról: játszik maga Hugo-Egon Badler. Ismerik? Ő az örökké boldog emlékezetű Tutti frutti soha nem szűnő népszerűségű műsorvezetője. Ez van. Most jöhetne egy vicc Friderikuszról és a magyar álfilmről, de itt már semmi sem vicces. Besültek a poénok, mint filmünkben.
Lelki kondicionáló tanfolyam nőknek? Mi tagadás, elkelne egy ilyen szerencsétlen mozibajáróknak is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1213 átlag: 5.44 |
|
|
|
|