|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégŐrült nők ketrece II.Kémek a lokálbanVarga András
Az első részből jól ismert furcsa páros elhárítási históriába keveredik. Egy rejtélyes kapszulát – amiről ismerőseink nem is sejtik, hogy náluk van – mind a kémelhárítás, mind a bűnbanda szeretne megkaparintani.
Előlük menekül három ország határán a két férfi. Erre alapozódik a paródia. De mindez mellékes, a lényeg: Michel Serrault-t a nemi szerepek különleges átélésével verte meg az isten. Más ez, mint a híres, férfiszínészek alakította kizárólagos női szerepek. Serrault homoszexuális férfiként hol nő, hol férfi, hol pedig a kettő közti számtalan viselkedésbeli átmenet valamelyike.
Ám amit látunk, az csak egy kisebbségi, szubkulturális helyzetvígjáték. Még akkor is, ha Molinaro fügét mutat úgymond normálisnak és melegnek, politikusnak és szokványnak, de a filmnek és a kriminek is. Csúfolódik. Az eredetiségnek igazából mégis híján van. Hektikás humorú kalandjaival jobban sandít a néző frivolitására, mintsem arra, ami a jóízű nevetés felszabadító, megvilágosító erejében lakozik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1091 átlag: 5.67 |
|
|
|
|