KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A dzsentlemanus

Kovács Ágnes

A téma ebben az esetben „nem az utcán hevert”, pedig mintha az életből lesték volna el. Az ember szinte csodálattal adózik az agytornának, amely össze tud gyúrni kisstílű csalókat, korrupt és szexmániás honatyákat, pénzsóvárságot, tisztességet, környezetvédelmet, rák elleni küzdelmet, választási kampányt, parlamenti visszásságokat, mindvégig gyermeki hittel bízva az amerikai szabadság és demokrácia megingathatatlanságában.

De azért nem olyan komoly az ügy. Thomas Jefferson Johnson (Eddie Murphy) – mint később kiderül méltán érdemelte ki a valamikor nagy elnök nevét – a Girls of many Nation nevű telefonos szexszolgálat segítségével nagyszabású zsarolásba kezd. A kiszemelt áldozat Florida állam egyik képviselője, aki ugyancsak szexmániákus kollégája választási hadjáratát támogatja. T. Jefferson Johnson, miközben mindent „legombol”, amit lehet – egy beszélgetést kihallgatva rájön, hogy a legnagyobb dobás a képviselőség lenne... „Amerika jövője a változásban van, nem kell félni semmitől, csak a félelemtől. Ha nem bírjátok a hőséget, menjetek ki a konyhából” – mondja kortesbeszédében, és nyer.

Ettől kezdve megy minden, mint a karikacsapás – vidám tréfák közepette – egészen az Energia- és Iparbizottság bársonyszékéig – ahol a legnagyobb dohány ígérkezik. Közben bepillanthatunk Washington D. C. disztingvált urainak üzelmeibe; golyószóróval vadásznak vadkacsákra... Mindezt kemény humorral állja Jefferson, csakhogy közbeszól a szerelem. És a kisstílű családból nagystílű, ám korrupt szenátorrá avanzsált főhős szembesül szerepe komolyságával.

Míg egy kis ország kis parlamentjének honatyáit csak egy-két mondat erejéig tárgyalják ki a Szomszédokban, vagy a Família Kft-ben, addig ez az amerikai produkció több mint 120 percen át szembesít a „valósággal” – igaz, nagyon is mókás formában. De akinek nincs sok ideje, annak az a bizonyos ujj lefelé mutat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=667