|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz elnök elrablásaSimándi Júlia
Hogy ez az ízig-vérig amerikai film miért kanadai, azt állapítsák meg az adóellenőrök. De, hogy nekünk mi szükségünk volt rá? Nem mintha színvonaltalan vagy éppen selejtes áruról lenne szó, ellenkezőleg: nagyvonalúan megrendezett politikai krimi pereg előttünk. A monumentális tömeg-totálok feszes ritmusban váltakoznak egy-egy akció mozzanatainak szuperközelijeivel: egy lenyomódó kilinccsel, egy bekapcsolódó relével, egy félelmetes szempárral, satöbbi. Az izgalmas vágás mellett feszültségfokozó szerepe van a zajoknak és zörejeknek is. (Ezt az átgondolt hatásmechanizmust csak a csapnivaló szinkron teszi tönkre.) S biztos, hogy másutt, például nyugaton, a történettel sincs az égvilágon semmi baj. Csak itt, nálunk kelt megrökönyödést a megnyerően okos, rugalmas és igazságos, szellemes és tevékeny, ráadásul idős kora ellenére roppant férfias amerikai elnök, és elrablója, a cezaromániás kéjgyilkos, az antikapitalista forradalom nevében gyémántokat rabló exgerilla története. Persze, bizonyos mértékig számíthatunk a nézők politikai tisztánlátására, mellyel különbséget tudnak tenni forradalmár és terrorista, a filmbéli mese-elnök és Ronald Reagan között. S számíthatunk arra is, hogy a krimi-izgalmak, az újszerűen kiagyalt emberrablási lelemények, s a kanadai és az amerikai rendőrök civódásai feledtetik a film politikai szándékát, politikai világát, amely – úgy tetszik, nem más, mint – Amerika apológiája. Számíthatunk erre, hiszen nyilván ez történt a film átvételekor is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1224 átlag: 5.67 |
|
|
|
|