|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVízimeseHarmat György
Lionel Jeffries színész (A törvény balkeze, Királyi játszma) és rendező (Hárman a vasút mentén című gyermekfilmjét az Angol Filmnapokon mutatták be 1972-ben, a Filmmúzeumban) most a gyerekek és felnőttek figyelmét egyaránt ébren tartó két filmmel jelentkezik. Igen, a Vízimese két film: dickensi indíttatású, néhány mesei elemmel tűzdelt játékfilmként kezdődik (az idő: 1850, a helyszín: Yorkshire; az árva fiút tolvajnak nézik); majd a kis Tommy vízbe ugorván rajzfilmhősként folytatja útját egy csodás birodalomban. (Az animációs betétet a lengyel koprodukciós partner, Miroslaw Kijowicz készítette.)
Mikor már kezdenénk belefeledkezni a rajzolt vízi világba, Jeffries (bármennyire profi is) elköveti azt a hibát, hogy újra meg újra víz fölé ránt minket a bevágott „élő” jelenetekkel. Ő ezzel nehezíti meg dolgunkat, a lengyel animációs rendező pedig azzal, hogy munkája nem egyenletes: a karikaturisztikus állatfigurák (a parókás-kalapos kardhal-testőr és a többiek) jobban sikerültek, mint az édeskés gyerekalakok – ez egyébként a Disney-féle stílus örök kettőssége. Hogy mindennek ellenére élvezzük a lubickolást, az a jó rajzötleteknek és a végig szellemes szövegnek (tömegnyi szójáték) köszönhető.
A színészek sokat tesznek az élő szereplők egyénítéséért, különösen a kis Tommy Pender és a nálunk kevéssé ismert nagyszerű Billie Whitelaw (Az utolsó Leó), aki jó tündérként több alakban is megjelenik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 983 átlag: 5.47 |
|
|
|
|