KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Krónika

Glauber Rocha halálára

N. N.

1981. augusztus 22-én Rio de Janeiróban, 42 éves korában meghalt Glauber Rocha. A brazil film új hullámának, a „cinema nôvo”-nak legismertebb, legvitatottabb alkotója volt. Filmkritikusként kezdte, majd dokumentumfilmeket rendezett. A hatvanas évek közepén-végén világszerte ismertté vált, a különböző nemzeti új hullámok legfontosabb filmesei között is vezető szerepet játszott. Művészetét olykor Godard-éhoz, máskor a korai Jancsóéhoz hasonlították. Jelentős művei közül (Isten és Ördög a Nap földjén, 1964), A föld transzban (1967), Antonio das Mortes (1969), A hétfejű oroszlán (1970). Magyarországon csak a Föld transzbant mutatták be.

A hetvenes évek sehol sem kedveztek az új hullámnak, Brazíliában pedig az évtized közepéig rendkívül erős jobboldali diktatúra uralkodott, mely csak néhány éve enyhített politikai gyakorlatán. Más jelentős brazil rendezőkhöz hasonlóan Rocha 1971-ben száműzetésbe kényszerült, évek múlva tért csak haza. A tavalyi velencei fesztiválon bemutatott utolsó filmjét, A föld korát ellentmondásosan, de inkább elutasítóan fogadta a nemzetközi kritika. Glauber Rocha a hírek szerint nehéz helyzetben, elszigetelten halt meg. S vele a hatvanas évek filmnyelvi és társadalmi forradalmainak egyik jelentős alakja.

GLAUBER ROCHA FILMJEI

Rövidfilmek

1957 Un día na rampa (Egy nap a rakparton)

1958 O patio (Az udvar)

1959 A cruz na praça (Kereszt a téren)

1966 Amazonas, Amazonas

Maranhão 66

Játékfilmek

1962 Barravento

1964 Dens e o Diabo na terra do sol (Isten és

Ördög a Nap földjén)

1967 A föld transzban (Terra em transe)