|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzélvihar idejénGáti Péter
Hair? Apokalipszis most?Milyen lehetett a háború a másik oldalról? A vietnami filmművészetnek az a szándéka, hogy életük e meghatározó élményét feldolgozza – magától értetődik. Természetesen nem iszonyú tragédiákat mutató filmkockákat várunk válaszként, hanem a háború feldúlta világ művészi visszatükrözését, egyes emberek általunk is átélhető sorsát. Régi tanulság, hogy a valóság ábrázolása önmagától nem válik művészi értelemben vett igazsággá. A látott vietnami film alkotói nem döntötték el, hogy hagyományos játék- vagy dokumentumfilmet kívánnak-e készíteni. Bizonytalanságuk következtében hiteles híradófelvételek és tanmeseszerű történet keveredik. A bonyolult cselekmény az egész népet mozgósító harc mindennapjait követi nyomon. Néha elzúg egy-egy helikopter, pirotechnikai bravúrok szemtanúi lehetünk, de az emberléptékűség hiányzik a filmből. így Észak és Dél, azaz a jók és rosszak, a romlottság és erkölcsi tisztaság küzdelme – szimbolikussá növesztett hősök tolmácsolásában – csak üres keret marad. Puska és tavirózsa idillikus harmóniában találkoznak két bombázás közti szünetben. „Meg kell hiúsítanunk az ellenség gyarmatosítási törekvéseit” – így vall szerelmet a fiú a lánynak. A színészvezetés kimerült a harci jelenetek megkomponálásában. Igényesebb filmet érdemelt volna a magas színvonalú, fekete-fehérben is atmoszférateremtő fényképezés, ami néha még a hiányzó emberközeliséget is képes pótolni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 884 átlag: 5.39 |
|
|
|
|