|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégZugügyvéd zavarbanKépes Júlia
Sergio Corbuccinak ebben a filmjében megtalálhatjuk a bűnügyi történethez szükséges összes „elengedhetetlen” kelléket, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Van benne jónéhány hulla, bunyó és tréfa, némi szadizmus és naturalizmus, s persze világhírű színész. Mindezek – s ez a rendező arányérzékét dicséri – inkább csak fűszerezik a sztorit, csak annyit adagol belőlük, amennyi feltétlenül szükséges a bűnügyi történethez. Az ötletek, bár nem mindig eredetiek, szinte kivétel nélkül hatásosak. A párbeszédek néha laposak ugyan, ám többnyire szellemesek, ugyanakkor igen keserűek is. A figurák – köztük a zsarnok üzletember apa, aki kétségbeesetten nyomoztat elveszett, állapotos leánya után, de a leányzó sorsa egy csöppet sem érdekli; a nála levő kulcsfontosságú, leleplező iratok annál inkább – érdekesek. A főszerepet játszó Ugo Tognazzi nem pusztán nevével járul a filmhez, hanem szórakoztató játékával is. Röviden: az egész film mindvégig izgalmas és pergő. Csak éppen nem szabad komolyan venni. Egyetlen kockáját sem.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 996 átlag: 5.38 |
|
|
|
|