|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA repülés megszállottjaiBéresi Csilla
Méregzöld mezők fölött repülőgép száll, háttérben gyárak komor füstje, közben pedig meg-barnult fotók villannak be. Nagy, sötét madarak a gépek, olykor meg égő újságpapírhoz hasonlóan köröznek az égen. Pereg, pereg a filmen a két barát, Andrej és Igor küzdelmes élete, – s egyben a repülés története, a hőskortól nem kevésbé hősies napjainkig.
A film alig több, mint a történelem és a fizika megfelelő fejezeteinek ügyes, házi feladat ízű megoldása. Pedig a téma nemcsak közhelyeket kínál. Kínálja a repülés tarkovszkiji filozófiáját, vagy épp a filozófia súlyát oldó, mégis meggondolkodtató humort, mint Sengelaja Csodabogarak című művében –, hogy csak a közelmúlt filmművészetéből hozzunk példákat.
A rendező, Hrabovíckij középpontosan komponált képei inkább képzőművészeti, mint filmes érzékenységet sejtetnek. Leggyakrabban lámpák, gyertyalángok, éji ablakok, napsütötte hordók magányos fénye sugárzik rá a derengő, hólatyak-szín, plakátzöld hátterekre. Ehhez a fajta képi invencióhoz talán „jobban illenék” a 20– 30 perces stúdiótanulmány, esetleg a filmvers formája. S akkor talán jobban érdekelne bennünket is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 993 átlag: 5.36 |
|
|
|
|