|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSem veled, sem nélküledIván Gábor
A házasságok néha förtelmesen unalmasak és botrányosan tartalmatlanok. Néha az is előfordul, hogy egy ilyen házasság a felek kölcsönös megegyezésével felbomlik. Ritkán, de elképzelhetően az is megesik, hogy kis idő múlva valamelyik fél meggondolja magát, és szeretne visszaevickélni a kibírhatatlan, de legalább biztos házasságba, amelyikből az imént menekült ki ép bőrrel. Ez a megoldás nem vall túl nagy fantáziára, és különösebb jellemszilárdságra, de hát az embert nemcsak a fantázia és a jellemszilárdság teszi. A film hőse, az ex-férj is ebben a kiábrándító visszaútban keresi élete megoldását, s eredendő fantáziátlanságát meghazudtoló módon, igen romantikus trükkel kívánja visszalépni magát a volt feleség ágyába. Elhiteti vele, hogy üldözi a rendőrség, s hogy menedéket keres egyetlen kurta hétre, míg a dolgok tisztázódnak. A film ennek a hétnek a története, és a közbevágott jelenetekben az eltemetett házasságot is megismerhetjük – Ami elkerülhetetlenül feltűnik a nézőnek, az a film mértéktelen belterjessége, helyen és időn kívülisége. Ez önmagában még nem volna baj, hisz a filmtörténet ismer ebben a zsánerben is kiváló alkotásokat (lásd Agnès Varda Boldogság című filmjét), de itt tökéletes kudarccá lesz a hősök lélektani motiválatlansága miatt. Pontosabban nem is hiányról van itt szó, hanem erőszakolt motívumokról, megalapozatlan és következetlen akciókról, nyilatkozatokról, amikről a rendező szándéka szerint el kellene hinnünk, hogy megalapozottak és következetesek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 846 átlag: 5.68 |
|
|
|
|