Láttuk még

Pihenőidő

Palugyai István

Ez a film nem jobb és nem is rosszabb az utóbbi évek hasonló „vállalati” filmjeinél. Itt ugyan kotrógépekről van szó, ami akár kuriózum is lehetne. Sőt még az is elképzelhető, hogy egy ilyen masinákat gyártó cég ügyei némi társadalomrajzra is lehetőséget adnak, no persze csak akkor, ha épkézláb cselekményt adagolnak hozzá. Az pedig e filmben úgy el van rejtve, hogy csak a legnagyobb jószándékkal lehet megtalálni. A legfőbb izgalmat ennek megfelelően az új kotrógép vízrebocsátása, valamint a főszereplő – a gyár főmérnöke – fiának egyetemről való kimaradása okozza. Hogy ezeken kívül mi van még a filmben? Ismerős közhely-építőkockák, melyek számtalan korábbi történetből köszönnek vissza. Luxuskörnyezet és rossz házasság, popzene és Kis herceg, brigádösszetartás és anyaghiány, francia megrendelő és léha mérnöknő (aki egyébként reménytelenül szerelmes főnökébe), protekció az egyetemi felvételin és még sok más rém divatos mai sablon (talán csak szex nincs).

Baj csupán akkor van, ha kerek egészként akarjuk nézni e jeleneteket. Az ugyanis nem megy. Az istennek sem. És valószínűleg nem a néző hibájából. A látványnál maradva: a kamera színeket mutat ugyan, de filmes eszközökből ennyi „modernség” számára elég is.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1980/10 41. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7699

Cikk értékelése:

szavazat: 1012 átlag: 5.39