|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégÁszjaVeress József
Turgenyevet, az oroszok klasszikusát elég sokan filmre vitték, igazán maradandó értékű alkotás azonban nem született a két művészet találkozásaiból. Bizonyára azért, mert az Apák és fiúk, a Nemesi fészek meg a többi Turgenyev-regény – de az elbeszéléseket és drámákat is említhetném – igazán nem kinematikusak, dimenzióik teljességét a vászon képtelen visszaadni. Turgenyev történeteiben a líra és a pszichológia, az atmoszféra és a leírás, olykor az ideológia és a filozófia fontosabb „kötőanyag”, mint a mese. Márpedig a rendezőknek nincsenek mindig adekvát eszközeik a turgenyevi mélység tolmácsolásához (újjáteremtésről nem is beszélve).
Itt van például az Ászja, mely nemrégiben Joszif Hejficet, a szovjet film egyik nagytekintélyű veteránját megihlette. Miről szól a prózai mű? Egy szerelmi kapcsolat fejlődéséről (illetve inkább visszafejlődéséről). A „felesleges ember” tehetetlenségéről és felelőtlenségéről. Egy elszalasztott boldogságról. Roppant szimpla sztori. Végtelenül bonyolult analízis. A cselekményt természetesen könnyű rendezői feladat képsorokká formálni. Ami viszont „mögötte” van, a víz alatti áramlatokat – úgyszólván lehetetlen tradicionális eszközök képeskönyvébe préselni.
Az Ászja meglehetősen hagyományos film. Az irodalmi témák iránt fogékony Hejfic (neki köszönhetjük a szerintem legcsehovibb Csehov-filmet, A kutyás hölgyet) ezúttal megelégedett a történés síkjának rekonstruálásával. A lélek mélyrétegeibe nem ereszkedett alá. „Olvasata” helyenként érdekes, de kicsit terjengős és emiatt olykor unalmas. Turgenyevi hangulatokat áraszt ugyan néhány epizód, az N. N. és Ászja között kibontakozó, majd elhamvadó kapcsolat fejlődésének íve azonban többször megtörik. Jelena Korenyeva bizonyára jó színésznő lesz. Egyelőre inkább csak szép.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1191 átlag: 5.52 |
|
|
|
|