|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA nagy álomKoltai Ágnes
A negyvenes években az amerikai filmpiacot elöntötték a krimik. Többek között D. Hammett és R. Chandler regényeit is megfilmesítették. A nagy álom 1946-ban Faulkner forgatókönyvírói közreműködésével, Howard Hawks rendezésében került a közönség elé. A „fekete széria” filmjei a háborús évek bizonytalan, kiábrándult, cinikus hangulatát tükrözték.
A nagy álom mostani feldolgozása Michael Winner rendezésében semmilyen életérzést nem tükröz, ráadásul ügyesen meghamisította Chandler szemléletét, társadalomábrázolását. Chandler a bűnözést nem az alapjában jó világot megfertőző rossz cselekedetnek fogja fel, hanem az amerikai gazdasági-társadalmi viszonyok szükségszerű következményének. Itt viszont maradt egy jól öltözött, érzelgős Marlowe, aki legfeljebb morcos lenne és ejnye-ejnyét mondana, ha elgondolkozna mindazon, amivel bagóért végzett munkája során találkozik. De ez a bonyolult feladat nem jutott osztályrészéül, csak szellemeskedő összekötőszövegek felmondása.
Chandlert nehéz megfilmesíteni, mert nem hagyományos krimiket írt: nem gyilkos és okos nyomozó küzd egymással, nem a logika és a pszichológiai ismeretek vezetnek a bűntények megfejtéséhez, ezért a néző nem azonosulhat a hőssel (a gyilkossal vagy a nyomozóval), nem izgulhat a rejtély megfejtéséért. Winner A nagy álmot szokványkrimiként próbálta átültetni filmre, így mind kriminek, mind Chandler-adaptációnak unalmas mű született. A bűncselekményeket unatkozó gazdag leánykák követik el, Marlowe pedig egy kerületi kapitányság zsarujához méltóan szaglászik a tettesek után. Magánnyomozó létére egyáltalán nincs konfliktusa a rendőrséggel, és a dörzsölt fiúk sem haragszanak rá komolyan. Nem csoda, ha könnyedén és mosolyogva arat győzelmet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1434 átlag: 5.45 |
|
|
|
|