|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNagyivókKoltai Ágnes
Szép dolog a hagyománytisztelet, de nagy teher annak, aki tudomást sem akar erről venni. Kvirikadzénak mindössze erre a lapos gondolatra tellett filmjében.
Egy régi grúz hagyomány szerint az esküvőt, keresztelőt, temetést követő nagy lakomán a hivatásos szónok, a tamadán mondja a köszöntőket, tósztokat. E kiváltságos funkciót csak az nyerheti el, aki egy hatalmas ivókürt tartalmát egyszerre le tudja hörpinteni. A Nagyivók ezt a kétségtelenül bizarr népi hagyományt akarja megfricskázni a modern ember eszmei magaslatáról. Nevetségessé próbálja tenni azokat az embereket, akik megrekedtek ilyen ősi csacskaságoknál, pedig az olyan kisvárosokban is, mint Anara, eljutott már a modern világ meteorológiai rakéták képében.
De a rendezőnek nincs se humora, se fantáziája; az ugyanis nem különösebben szórakoztató, hogy az egyik küzdő sokéves alkoholkúra következményeként hallucinál, és medvét lát a házigazdákban, akiket heves golyózáporral ostromol, s az sem mulattatóbb, hogy a másik ijedtében három hónapra elalszik. Az ivókürt elnyeréséért folytatott (nemtelen) küzdelem rendkívül unalmas, így nem is terjeszti kellő mértékben a „kultúrember” fölényét. Ettől a filmtől ugyan nem robban fel a hagyományok erős vára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 839 átlag: 5.51 |
|
|
|
|