KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Huszonkét év után...

Létay Vera

Kedves Olvasó!

Huszonkét év után új, korszerűbb köntösben jelenik meg a Filmvilág. A régi öltözék ugyancsak szűknek, kopottnak bizonyult már: jó okunk volt restelkedni módosabb laptársaink között. Nem a ruha teszi az embert. Nem a külső teszi a lapot – mondhatja erre az Olvasó, de csak félig-meddig van igaza. Miképpen a nemes irodalom szeretetére nem lehet kedvet ébreszteni lompos, magyartalan mondatokkal, a látás kultúrájára sem lehet nevelni méltatlan, elhanyagolt külsővel. Tartalom és forma szorosan összetartozik, jelen esetben azon gyakorlatias okból is, mivel a havi folyóirattá alakuló új Filmvilág az eddiginél lényegesen bővebb terjedelemben foglalkozhat a filmművészet kérdéseivel. A bővebb terjedelem pedig – szándékunk szerint – a tartalom gazdagodását jelenti majd.

Lapunkkal nem szeretnénk elálmosítani az Olvasót. Meggyőződésünk, hogy a magvas gondolat, az elvi elkötelezettség, a jelenségek elemző megközelítése nem feltétlenül az unalom és a fűrészpor frigyéből születhet csak; az olvasmányosság nem okvetlenül az esztétikai alacsonyabbrendűség bizonyítéka. Hámos György, a Filmvilág alapítója leckét adott ebből valamennyiünknek.

Különféle szakmai csoportérdekektől nem befolyásolt, elvszerűen bíráló, értéktisztelő kritikai orgánum kívánunk lenni, szeretnénk hasznosan közvetíteni a film és a közönség sajnálatosan megromlott viszonyában, különösen az új magyar filmek esetében. Hisszük: nem végleges szakításról, csupán átmeneti elhidegülésről van szó. A békülést szeretnénk siettetni: tolmácsolni, mi az, amit a néző hiányolhat a művekből, s ugyanakkor segíteni abban, hogy mihamarabb értő közönség nevelődjék a magyar film számára. Szívesen adunk teret az olvasói leveleknek, hozzászólásoknak, szociológiai riportoknak, vitáknak is, hogy a magyar filmek és televízióműsorok alkotói visszajelzést kapjanak műveik fogadtatásáról.

Kérjük a Kedves Olvasót, pártfogolja megértéssel és némi türelemmel igyekezetünket.