|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGenezisGyőrffy Iván
A Mikrokozmosz alkotógárdájának második természetfilmje nagyszabású látlelet az univerzum és a földi élet kezdetéről és sorsáról. Míg a biológus végzettségű szerzőpáros első közös alkotása egy találomra kiválasztott rét hétköznapjait elevenítette fel, pazar közeli felvételekkel és ellesett életképekkel, a Genezisben már jóval távolabb merészkednek: az ősrobbanástól a csillaghalmazok kialakulásán keresztül a Föld formálódásán és az első életformák megjelenésén át a ma ismert természet létrejöttéig jutnak el. A színpompás jeleneteket – kristályok keletkezését, atomok kergetőzését, lávafolyamok ömlését, állati és emberi embriók mozgását, növények fejlődését – felmutató természetfilm lenyűgöző képkockáit mindvégig egy idős afrikai történetmondó elmélkedései és a látványt illusztráló cselekedetei foglalják keretbe. Bár a forgalmazó szerint a földszínű barlangban ülő narrátor a griot törzs tagja, ennek ne dőljünk be: valójában a nyugat-afrikai kultúrában elterjedt mesemondó figurájáról van szó, aki letéteményese volt a falu családfájának, évszázadokra visszanyúló történetének, a törzsfő udvari énekeseként is működött, így egyszerre volt mestere a szónak és a zenének. Az apáról fiúra és anyáról leányra szálló mesterség felbukkanása itt jelképes: az emberiség bölcsőjét ringató afrikai nemcsak emlékezetével szolgálja a múlt megidézését, hanem értelmezi, és le is másolja a világ keletkezését és pusztulását. Eszmefuttatásai hosszadalmasak és közhelygyanúsak, de szépek és szemléletesek is: „Élni annyi, mint történetet szőni az elfeledett kezdet és a teljesen ismeretlen vég között”.
A film utánozhatatlan erénye, hogy ragyogó ötletekkel és mikroszkopikus méretű, majd hirtelen a horizontra emelkedő képekkel van tele, melyeket kiváló ütemmel központoz az élőbeszéd és a zene. Belülről láthatjuk a tojásból kibújó struccot, az anya méhében ásítozó agyagemberkét, kívülről a medúza elolvadását és a barack lassú elrothadását, és felülről a káosz őstengerébe visszaömlő élet folyamát. A felvételek zöme a civilizációtól jobban elzárt, a törzsfejlődés oldalágait felmutató helyeken készült: Madagaszkáron, Izlandon, Polinéziában és a Galapagos-szigeteken. Utóbbi helyen végzett kutatásai késztették már Darwint is evolúciós alapműve megírására. De míg a tudós kibelezte vagy farkuknál összekötözve véres harcra kényszerítette a szigeteken talált hüllőket, addig a Genezis rendezői csupán megfigyelik, ám békén hagyják a kamera elé tévedő élőlényeket. Az idő nélkülük is teszi a dolgát, és újrarendezi szétbomló atomjainkat – talán egy újabb természetfilm kedvéért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1966 átlag: 5.41 |
|
|
|
|