|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKőkemény családGőzsy Kati
A Szex és New York sorozatban ismertté vált negyvenes Sarah Jessica Parker most menyasszonyt alakít, akit a párja éppen bemutatni készül a családjának. A lány joggal tart az első találkozástól. A négygyerekes New England-i Stone család az elsőszülött fiúnak (Dermot Mulroney játssza, akiért az Álljon meg a nászmenet!-ben Julia Roberts és Cameron Diaz vetekedett) nem olyan feleséget képzelt, aki „teljesen álszent, és merev, mint egy fakeret”, ráadásul „olyan idétlen torokköszörülési tikkje van, mintha csak labdát nyelt volna le”, de Meredith-t (Parker) már az első percben ilyennek látják. És minél jobban igyekszik, hogy elfogadják, annál rosszabb lesz a helyzet. Ráadásul karácsony van.
Persze ebből az alaphelyzetből jó film is kerekedhetne, de az amerikai író-rendező Thomas Bezuchának csak annyi volt a célja, hogy a Kőkemény család ne hasonlítson arra a bizonyos burleszkes vígjátékra, amiben Ben Stiller próbál meg kényszeresen megfelelni a Robert De Niro játszotta apósnak - képzeljük el az Apádra ütöket kevesebb vicces jelenettel, kevesebb váratlan fordulattal, ugyanakkor felturbózott mennyiségű közhelyes sztereotípiával. A gúnyolódó családról itt már az első percekben kiderül, hogy van szíve: a süketnéma fiúk még meleg is, a párja néger, a Diane Keaton alakította anyuka betegsége halálos, a legkisebbik lány pedig szingli. Itt Az elnök emberei tévésorozatba illő politikai korrektséggel rendelkezik mindenki, kivéve Meredith-t, aki vacsora közben a meleg testvért abnormálisnak nevezi, és ezzel még a vőlegényét is sikerül magára haragítania.
A film belevaló plakátján egy menyasszony keze mutatja feltartott ujjal, hogy bekaphatják, de ez ne tévesszen meg senkit, a főszereplő nem vad republikánus amazon, csak még nem nőtt fel a Stone családhoz. A happy endhez közeledve mindkét fél tanul a másiktól, a befejezés megható és tanulságos egyben, sőt kerek, akár egy hópelyhes karácsonyi üveggömb, amit csak karácsonyi hangulatban érdemes nézegetni.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1941 átlag: 5.43 |
|
|
|
|