Láttuk még

Kalifornia királya

Pápai Zsolt

King of California – amerikai-mexikói, 2007. Rendezte és írta: Mike Cahill. Kép: Jim Whitaker. Zene: David Robbins. Szereplők: Michael Douglas (Charlie), Evan Rachel Wood (Miranda), Greg Davis Jr. (Joseph), Gerald Emerick (Sheriff). Gyártó: Millennium Films / Lone Star Film Group / Emmett/Furla Films. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 96 perc.

Cirka egy-másfél évtizede lépett színre az a Hollywooddal flörtölő, magát mégis öntudatosan függetlennek valló amerikai rendezőgeneráció, amelynek Wes Anderson és Alexander Payne a vezéregyéniségei. Ez a hol művészi, hol művészies, hol pedig művészieskedő filmekben gondolkodó társaság, ha revelatív pillanatokat nem is, kellemes perceket már szerzett a nézőnek, elég csak olyan opusokra gondolni, mint a Petárda, az Okostojás vagy a Schmidt története. Mike Cahill ennek a csapatnak a tagja, Payne osztálytársaként végzett a UCLA-en, és hozzá hasonlóan a diszkréten művészi közelítésmódra esküszik, legalábbis debütáló – forgatókönyvíróként is jegyzett – munkája ezt jelzi.

A Kalifornia királya első látásra úgy fest, mintha A nemzet aranya című közelmúltbéli mainstream-darab filléres kistestvére lenne, a gyökerei azonban valahol a Száll a kakukk fészkére című klasszikusnál keresendőek, nyilván nem véletlenül: annak a filmnek a producere, ennek a főszereplője volt Michael Douglas. Forman munkáját nem csupán a középpontban álló rokonszenves mániákus figura és a történet abszurdba hajló tálalása idézi, hanem a kísérőzene egyik főmotívuma is, azonban – tegyük hozzá rögtön – a párhuzamok itt véget is érnek. A Kalifornia királya szerethető, de erőtlen film, elsősorban azért, mert a sztorijában nincs kilencven percnyi érdekesség. A pszichiátriáról két év után kincskeresői indulatokkal telten szabadult apa és kamaszlánya kapcsolatát hol komolykodóbb, hol ironikusabb tónusban bemutató mozi ugyan bővelkedik remek részletmegoldásokban – kedvesen szellemes például a zárókép, továbbá akadnak jól elhelyezett poénok is –, de számos epizódja erősen funkciótlan. Ezek az epizódok nemhogy a cselekményt nem építik, de a főszereplők kapcsolatát sem árnyalják, bármennyire is sokat dolgozik ezen a Prospero és Don Quijote kései leszármazottját adó Douglas és a Tizenháromból megismert Evan Rachel Wood.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 56-57. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9227

Cikk értékelése:

szavazat: 978 átlag: 5.54