|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziBakancslistaTüske Zsuzsanna
Bucket List – amerikai, 2007. Rendezte: Rob Reiner. Írta: Justin Zackham. Kép: John Schwartzman. Zene: Marc Shaiman. Szereplők: Jack Nicholson (Edward), Morgan Freeman (Carter), Sean Hayes (Thomas), Rob Morrow (Dr. Hollins), Beverly Todd (Virginia). Gyártó: Warner Bros. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 97 perc.
Az álomgyár ötletbazárjából számos furcsa pár-variáció pattant már filmvászonra. Úgy tűnik, az alkotók bizalma még mindig rendületlen – továbbra is izgalmas és persze kifizetődő vállalkozásnak tűnik megmutatni, hogyan gerjed össze két egymással ellentétes karakter, különösen, ha igazi nagyágyúkról van szó. A játékmester ezúttal Rob Reiner, aki nagyot mert álmodni, így sorsolhatta össze a hollywoodi lovagrend olyan oszlopos tagjait, mint Jack Nicholson és Morgan Freeman.
Ezúttal nem idősödő, évődő kabarészínészekről van szó, mint a Napsugár-fiúkban és nem is A szomszéd nője mindig zöldebb zsörtölődő, csínytevő öregurait látjuk viszont. A két főszereplő itt sem fiatal, túl vannak a hatodik ikszen, de hogy ebben a korban kelljen meghalniuk, bátran nevezhető a sors igazságtalanságának. A családjáról tisztességgel gondoskodó, kiterjedt műveltségű autószerelő, Carter (Morgan Freeman) és a nehéz természetű, csapodár milliomos, Edward (Jack Nicholson) között ugyanis látszólag az egyetlen közös vonást előrehaladott rákbetegségük jelenti. Ez kovácsolja őket össze annyira, hogy a közös kórházi szobában szerzett rövid ismeretség után mindent maguk mögött hagyva útra keljenek és a világ legizgalmasabb tájain átvészelt kalandtúrák, valamint a legfinomabb ínyencségek elfogyasztása révén felszámolják az elmúlt évtizedek hiányjeleit.
Az alapsztori hasonló az Egy asszony illata fabulájához, itt is elkészül a halál előtti kivánságok listája, míg a keresés-rátalálás alapmotívuma egy másik, szintén Nicholson főszereplésével készült alkotással, a Schmidt történetével rokonítja a filmet. A különbség azonban – amellett, hogy a befejezés itt eleve kódolt – abban fakad, hogy a Bakancslista sem az előbbi, néhol modorosnak ható, mégis imponáló szenvedélyét, sem pedig az utóbbi finomra rajzolt vonásait nem tudja felmutatni. Akik szikár fekete humorra, vagy katarzist hozó melodrámára számítanak, egyaránt csalódni fognak - ezek helyén csupán didaktikus szócséplés és felszínes érzelgés marad. Így úszik el rózsaszín alkonyi fényben a dicsőséges napokat látott hollywoodi méltóságok közös csónakja az érdektelenség végtelen tengerén.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1320 átlag: 5.71 |
|
|
|
|