KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/december
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karamell

Donáth Mirjam

Sukkar banat – francia-libanoni, 2007. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojeily és Rodney El Haddad. Kép: Yves Sehnaoui. Zene: Khaled Mouzannar. Szereplők: Nadine Labaki (Layale), Yasmine Elmasri (Nisrine), Joanna Moukarzel (Rima), Gisèle Aouad (Jamale Tarabay), Adel Karam (Youssef), Sihame Haddad (Rose). Gyártó: Bac Films / Les Films de Beyrouth / Roissy Films / Sunnyland. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

Miért nem hagy mélyebb nyomot négy barátné csivitelése egy bejrúti szépségszalonban, mint egy New York-i kávézóban? Nos, nem a helyszín miatt.

Az elsőfilmes Nadine Labaki nem azt tűzte ki céljául, hogy szexről sziporkázó replikákról híresüljön el az ő Karamellje. Napos képeket akart készíteni a háborús szürkeségről ismert Libanonról, beugrott hát a főszerepbe, hogy gyönyörű adottságai szerényen beragyogják a vásznat, és felfedje a látszólag teljes szabadságban élő közel-keleti nők titkait. Szex és Bejrút? Ugyan… vagy csak nagyon csendben. Labaki filmje szociálisan érzékeny darabnak indul, mely a még erős tradíciók között nevelkedett, de már a modern korban élő nők viaskodását mutatja a társadalmi konvenciókkal.

Layale a szüleivel él, és titkos kapcsolatot tart fent egy kiszámíthatatlan házasemberrel. Dudaszó a szalon előtt, máris otthagy csapot-papot, gyantázásra előkészített karamellt, fut a férfihoz. Munkatársa, Nisrine, a szerelméhez készül férjhez menni, de retteg attól, hogy kiderül, már elveszítette a szüzességét. Barátnőjük, a negyvenes Jamale az elvirágzástól tart, és mindent megtesz, hogy felvegye a kesztyűt a tévészerepekért ácsingózó fiatalok konkurenciájával. A hajmosó Rimának pedig nagy pechje, hogy a világnak azon táján leszbikus, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Kedvesek a szereplők, a párbeszédek, a bolond néni a szomszédból. De Labaki az unalomig ismert felszínen marad. Mit tehet egy csapat tehetséges amatőr színésznő, mit a szívderítő libanoni képek, és a „még izgalmas is lehetne” sztori, ha a forgatókönyv csak könnyű kézzel firkantott női napló?

Nézzük az egzotikus miliőt, Labakit és erős szemhéjfestékét. Bevillan a Marokkó, még többször a Vénusz Szépségszalon, múlatjuk az időt. A filmet, mint egy elkanalazott desszertet, nem nagyon emlegetjük többet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9392