|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziPénzhamisítókBaski Sándor
Die Fälscher – osztrák-német, 2007. Rendezte: Stefan Ruzowitzky. Írta: Stefan Ruzowitzky és Adolf Bürger. Kép: Benedict Neuenfels. Zene: Marius Ruhland. Szereplők: Karl Markovics (Salomon Sorowitsch), August Diehl (Burger), Devid Striesow (Herzog), Martin Brambach (Holst), August Zirner (Dr. Klinger), Veit Stübner (Atze). Gyártó: Magnolia Filmproduktion / Babelsberg Film / Beta Cinema. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.
A Holokausztot humanista melodrámaként már sokszor feldolgozták, a jelek szerint eljött az ideje, hogy a tablószerűen bemutatott egyetemes történeteket felváltsák a vészkorszak egyéni sorsok perspektívájából elmesélt apróbb fejezetei. Egy ilyen, eleddig ismeretlen történet a sachsenhauseni láger pénzhamisító csoportjáé. A háború vége felé indult náci projekt célja az volt, hogy hamis font- és dollármilliók segítségével destabilizálják a szövetségesek gazdaságát. A feladatot a különböző koncentrációs táborokból összeválogatott zsidó rabokra bízták, akik civilben nyomdászok, grafikusok, festők vagy bankszakemberek voltak. A többi fogolyhoz viszonyítva kiváltságos körülmények között élő hamisító csapatnak sikerült is klónoznia a fontot – a dollárral jobban meggyűlt a bajuk –, de előbb ért véget a háború, mint hogy a németeknek alkalmuk lett volna bevetni a pénzbombát.
A történet főszereplőjének a rendező Ruzowitzky nem a film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv íróját, Adolf Bürgert tette meg, hanem a már a háború előtt is pénzhamisítóként ténykedő Salomon Sorowitsch-ot (Karl Markovics mesteri alakítása). A kommunista Bürger ideális hős-alapanyag lett volna: ő volt az, aki élete kockáztatása árán is szabotálni akarta a nácik tervét. Az osztrák rendező azonban – szerencsére – izgalmasabbnak találta a cinikus és pragmatikus Sorowitsch karakterét, akinél a morális megfontolásokat a rafinériával párosuló túlélési ösztön felülírja. Azzal, hogy a film végére mégiscsak feltámad a férfi lelkiismerete, a rendező eltér Bürger könyvétől, de a bemutatott erkölcsi dilemma ereje nem csorbul. Ér-e vajon annyit a túlélés, hogy cserébe a nácik esetleg megnyerjék a háborút? És árulásnak számít-e a többi fogollyal szemben, ha a hamisítók éjjelente kényelmes, lepedős ágyban alhatnak?
A rendező Sorowitsch helyzetén keresztül tulajdonképpen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel megalkuvásról és kollaborációról, mint amelyeket Szabó István a Mephistóban. Ami mégis felróható neki, az a túlzott artikuláció: mindent kimond, és mindent megmutat – az Oscar-bizottság ezt persze aligha negatívumként vette számításba a szobor odaítélésekor. Nem látunk ugyan többet a tábor borzalmaiból, mint maga Sorowitsch, de szemben a szintén kulcslyuk-perspektívát használó Zongoristával, Ruzowitzky nem tudja végig megőrizni a választott előadásmódhoz illő szenvtelen hangvételt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1253 átlag: 5.46 |
|
|
|
|