|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1979/december
|
• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta
|
|
|
 |
|
|
|
|
MoziHalálfutamKárpáti György
Death Race – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Paul W.S. Anderson. Kép: Scott Kevan. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Jason Statham (Ames), Joan Allen (Hennessey), Ian McShane (Coach), Tyrese Gibson (Machine Gun Joe), Natalie Martinez (Case). Gyártó: Cruise-Wagner / H2S2 / Impact. Forgalmazó: UIP – Duna. Feliratos. 89 perc.
Napjainkban a szakemberek egyre több apropóból jövendölnek apokalipszist (globális felmelegedés, olaj, betegségek), alapot adva a filmeseknek a hatvanas-hetvenes évek utópiafilmjeinek újraaktualizálására-értelmezésére. Miközben okkal rettegünk Truffaut Fahrenheitjének 2010-re beharangozott remake-jétől, a Mortal Kombattal, Resident Evillel edződött, és munkásságában a zsigerelést ars poeticának tekintő Paul W. S. Anderson a Death Race 2000 feldolgozásával egy (látszólag) könnyebb és számára ismerősebb pályát választott. Roger Corman 1975-ös gyöngyszeme a mai számítógépes játékok és valóságshow-k előfutáraként olyan televíziós országúti autóversenyt vizionált, amelyben emberek elgázolásáért szereznek pontokat a versenyzők. A videokorszak egyik kortalan klasszikusa gátlástalanul meglovagolta a Szelíd motorosok végtelen és úttalan Amerika-imidzsét, és médiaheccbe fordította az emberek manipulálhatóságának kritikáját.
Anderson, aki már az AVP elkészítésével is bizonyította, hogy hajlamos szabadon értelmezni (és lebőgetni) egy eredetileg ragyogó alapanyagot, a sztorit gyakorlatilag mellőzve inkább a börtönfilmek kánonjába helyezte alkotását, megidézve a Menekülés New Yorkbólt az – ugyancsak Corman-remake – Halálos iramban stílusában. A Halálfutam történetében a jövő börtönei profitvadász magánvállalkozások, fegyenceik autóversenyeznek egymással a tévékamerák kereszttüzében mindhalálig. Ebben a közegben kell az ártatlanul elítélt egykori autóversenyzőnek életben maradnia, felesége meggyilkolásáért bosszút állva önbíráskodnia, végül megszöknie – igen szűk határidővel. Anderson látványos és kegyetlen ámokfutásában a számítógép-effektek mellett ez a bakancslista lesz a legfontosabb momentum, minden ráció másodlagossá válik, ráadásul a nagy zsigerelésben és igyekezetben a történet is kasztrálásra kerül. De legalábbis, a Rollerballhoz hasonlóan, elvész a „fordítás” során, és csak a lóerők maradnak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1384 átlag: 5.35 |
 |
|
|
|
