KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1979/december

• Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
• N. N.: Radványi Géza filmográfiája
• Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
• Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
• Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
• Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap

• Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
• Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
• Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
• Pünkösti Árpád: Márványaink
• Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
• Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
• Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
• András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
• Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim

• László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A skarlát betű
• Bikácsy Gergely: Élő erők
• Báron György: Hollónegyed
• Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
• Urbán Mária: A kérdés
• Kulcsár Mária: Magánvélemény
• Gyárfás Péter: A vad hattyúk
• Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
• Sólyom András: A forró nyár árnyai
• Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
• Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
• Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
• Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
• Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
• Ökrös László: Októberi esték
• Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
• Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
• Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
• Császár István: A kritika ártalmasságáról
• Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Leszbikus vámpírok gyilkosai

Varga Zoltán

Lesbian Vampire Killers – brit, 2009. Rendezte: Phil Claydon. Szereplők: Paul McGann, James Corden, MyAnna Buring. Forgalmazó: Budapest Film. 89 perc.

Ha összegyűjtenénk a legabszurdabb, mégis nézőfogónak szánt filmcímeket, a Leszbikus vámpírok gyilkosai biztosan az élvonalban végezné. A gombhoz a kabátot elve alapján a forgatókönyvírók előbb csupán a legeszementebb címre pályáztak, s csak ezután szőttek köré sztorit. A Leszbikus vámpírok gyilkosai nemcsak általában a vámpírfilmek paródiája, hanem ezen belül a Carmilla-történet, illetve más csábító vámpírlányokra építő leszbikus vámpírfilmeké, amelyek főleg a hetvenes években Európájában számítottak divatosnak (A vámpír szeretők; Vámpírok – Drakula lányai). Ennek ismerete azonban alig tesz hozzá a filmhez – bár Carmilla alakját nyíltan fölhasználja, a forrással (és a cím sugallatával) ellentétben szűköldödik erotikában. Inkább az angol horrorparódiák és más vámpírvígjátékok táborában érdemes üdvözölni a két női társaságra vágyó fiatalember akciódús vidéki túráját, melynek során botcsinálta, ám ígéretes vámpírvadászokká avanzsálnak. A vígjátéki hatások egyik motorja a főszereplő komikusduó tahóbb és gyávább tagja, a másik pedig a jól ismert vámpírfilmes hagyományok és elcsépelt elemek kifigurázása. A Leszbikus vámpírok gyilkosai mégsem pusztán a komikus réteg miatt érdemel figyelmet, hanem vizuális próbálkozása okán is: ha fő helyszíne, az éjszakai, félhomályos sűrű, sötét erdő megjelenítésében nem is versenyezhet Bava, Raimi vagy Burton munkáival, tagadhatatlanul atmoszférikus képi világot hoz létre, melyet képregényszerű vizuális eszközökkel, illetve egyes mozgások lassításának és gyorsításának kombinációjával tesz idézőjelessé.