KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kopaszkutya Kettő

A szívem visszahúz

Pápai Zsolt

A Kopaszkutya az érdes Kőbánya-blues protest-mozija volt a hivatalos ízléssel szemben. A 30 évvel későbbi doku ezt a lázadást idézi meg.

Harminc évvel ezelőtt készült egy fontos és minden ízében izgalmas film egy nemlétező zenekarról, pontosabban a bemutatotthoz képest másképp, más formában létező zenekarról. A Kopaszkutya egyfelől önértékén kiváló darab, izgalmas figurákkal, üdítően furkó humorú dialógusokkal és ütős káeurópai proletárblues-zal, másfelől a hatásértéke is nagy, hiszen az egyik első olyan fősodorbeli játékfilm volt a korszakban, amely kreatívan élt a non-professional szcéna eredményeivel. Szomjas György, szembehelyezkedve a korban uralkodó akadémizmus kiszámítottan szépelgő, ennélfogva érdektelen esztétikájával, „a rendetlenség szépségét” favorizálta: kócossá alakította a filmképet, zilálttá a dramaturgiát, és mindezt úgy, hogy a végeredmény lehengerlő volt. A Kopaszkutyát lehet szeretni vagy utálni, de az bizonyos, hogy nem egyszerűen egy érdekes, hanem kifejezetten fontos, sőt trendteremtő mozi született Szomjas műhelyében.

A Kopaszkutya egyfelől a rendező pályáján hozott fordulatot (megelőlegezte a Könnyű testi sértést, a Falfúrót és a Roncsfilmet), másfelől a benne feltűnő zenészek karrierjében is. A filmbeli zenekar ugyan a valóságban nem létezett, de alapvonalaiban mégis csak a Hobo Blues Bandre épült, és a film sikerének hatására az addig a periférián vegetáló csapat országosan ismert lett. Összegezve: a Kopaszkutya lényegében minden rajta dolgozó alkotó és benne feltűnő szereplő pályáján fontos film volt, érthető hát, hogy megszületésének harmincadik évfordulóját egy bónusz tétellel ünnepelték meg.

A Kopaszkutya Kettő fura darab: ugyan nem folytatás, de sokkal inkább függeléke az első filmnek, mint amennyire ez folytatások esetében lenni szokott. Nem játék-, hanem dokumentumfilm, melyben a HBB három egykori tagja, Földes „Hobo” László, Deák „Bill” Gyula és Póka Egon beszél egyebek közt az első rész keletkezéséről és a szocialista kultúrpolitika gáncsoskodásáról, a filmbeli zenekar imágójának problematikusságáról és Hobo ezen imágóval vívott harcáról, valamint a „Kőbánya-blues”-ról, azaz a nyolcvanas évek proletár–külvárosi szubkultúrájáról, és annak meglepő kortárs kihatásairól. Egyes felvetett kérdések – kivált az utóbbi – nem csak az első rész vagy a HBB rajongói számára lehetnek fontosak, hanem a kultúrtörténészek, szociológusok számára is.

A Kopaszkutya Kettő mindazonáltal korántsem hibátlan film. Egyrészt számos kevéssé érdekes, a zenészek részéről korábban már könyvben vagy interjúban kitárgyalt kérdés kerül terítékre, másrészt fésületlen az anyag, és ötletszerűen kialakított a szerkezet, ráadásul a film textúrája is eklektikus: „beszélő fejes”-interjúrészletek keverednek az 1981-es opuszból származó jelenetekkel, továbbá számos részlet látható–hallható a HBB idén februárban a Sportarénában megtartott – néhány hónapja DVD-n is megjelent – búcsúkoncertjéből. A Kopaszkutya Kettő legsérülékenyebb pontja a koncepció, nem világos ugyanis, hogy a film a Kopaszkutya geneziséről és utóéletéről vagy inkább a HBB-ről szól. A két témának természetesen van metszéspontja, de éppen ezt a pontot találják nehezen a film alkotói; plasztikusan jelzi ezt az eredeti filmben főszerepet alakító Schuster Lóránt kihagyása az új produkcióból. Ha a HBB-ről szól(na) a Kopaszkutya Kettő, akkor Schuster mellőzése tökéletesen érthető (volna), mivel viszont a Kopaszkutya első részéről (is) szól az új film, a döntés nem tűnik logikusnak.

A Kopaszkutya Kettő típusú dokufilm nem nagyon szokott eljutni a mozikba, nem is igazán mozí-kompatibilis, úgy érezhetjük, talán inkább valamelyik közszolgálati tévécsatorna esti műsorsávjában lenne helye, vagy esetleg az első rész DVD-kiadásának extrájaként kellett volna teríteni. Néhány érv azonban mégis a moziforgalmazás mellett szól. Az egyik az, hogy az első rész ma is népes rajongótáborral bír, a másik pedig, hogy ennek a filmnek az elkészítése – illetve minden magyar filmnek az elkészítése – napjainkban önmagában megsüvegelendő teljesítmény. Rendkívüli helyzet van, nem készülnek magyar filmek, ha valaki nem állami pénzből forgat, és még a moziba is el tudja juttatni a művét, akkor komoly kulturális tettet hajt végre.

KOPASZKUTYA KETTŐ – magyar, 2011. Rendezte és írta: Szomjas György. Kép: Dénes Zoltán és Mráz István. Zene: Hobo Blues Band. Hangmérnök: Kovács György. Producer: Huszár Viktor Dénes. Szereplők: Földes László, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János. Gyártó: HVD Produkció. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. 80 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10918