KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Sötét bűnök

Ray Donovan

Orvos a műtőasztalon

Roboz Gábor

A Showtime népszerű sorozata a sztárok rejtett világába nyújt betekintést.

Erős high concept-sorozathoz nem kötelező valamilyen nyakatekert ötlettel előrukkolni: például egy foglalkozás is megteszi, amit a fikció még nem nyűtt el, ugyanakkor kellően izgalmas ahhoz, hogy egyből felkapjuk rá a fejünket. A Ray Donovan tavalyi premierje előtt valószínűleg kevés néző szókincsében szerepelt a „fixer” kifejezés, a nemrég harmadik évadra is megújított széria azonban sokakkal megismertette a celebvilág azon munkásembereit, akik nélkül a sztárok nagy bajban lennének, a gálákon viszont már nem szívesen mutatkoznak velük. A tizenkét részes szezonokból álló sorozat ráadásul rögtön csavar is egyet az alapötleten: címszereplő főhőse olyan fixer, aki a Los Angeles-i gazdagok és híresek válogatott problémáit (holttest az ágyban, stb.) rutinosan megoldja, saját családi mizériáival azonban nem boldogul.

Az HBO hosszú életű Törtetőkjével szemben a Ray Donovan nem szatirikus megközelítéssel mutatja be a Hollywood-környéki színészek, producerek, sportolók és mások fényűző birodalmát, inkább harsány gesztusoktól és tolakodó önreflexiótól mentes, könnyen átélhető drámát kínál egy diszfunkcionális család hétköznapjairól. A Showtime-sorozatot jegyző Ann Biderman jó érzékkel ismerte fel, hogy ebben az egzotikus világban szinte bármilyen konfliktus (félrelépés, gyilkosság, stb.) eleve érdekesebbnek tűnik, és nem is fektet nagy hangsúlyt ezekre a szituációkra. A Ray Donovan alapvetően nem az „egy epizód, egy ügy” szerkezetre épít, nem egy Nagy Leleplező Show arról, milyen erkölcsi fertő L.A., a szex- és erőszakábrázolás terén is megelégszik a minimummal, a fókuszt másra viszi át. A sorozat a népes Donovan család nyűgjeinek bemutatására koncentrál, szinte minden családtag saját cselekményszálat kap (szorult annyi humor a szériába, hogy ne csapjon át melodrámába), és a hollywoodi mércével nagyjából középosztálybelinek számító família problémái rengeteg néző számára ismerősek lehetnek. Nem véletlen, hogy a nálunk szeptemberben indult első évad végére már teljesen háttérbe szorulnak Ray megbízásai, és a sorozatban fel-felbukkanó thriller-jelenetek ritkán kapnak akkora hangsúlyt, hogy eltereljék a figyelmet a szereplők magánügyeiről.

A karizmatikus Liev Schreiber által alakított címszereplő a hard-boiled magánnyomozók örököse: sokat látott, de keveset beszél, nem tud nem borostás lenni, jó morcosan néz, szereti az italt és hűvös profizmussal végzi a munkáját. Foglalkozásából adódóan persze nem egészen az erkölcs védelmezőjeként jelenik meg, adott esetben a gyilkosságtól sem riad vissza, és a házastársi hűséget sem érzi kötelező érvényűnek. Ezzel együtt már a kezdetektől fogva rokonszenves karakter, köszönhetően annak, hogy egy igencsak traumatizált család fejeként igyekszik vigyázni két szerencsétlen, felnőtt öccsére (az egyik Parkinson-kórban szenved, a másikat gyerekkorában molesztálta egy pap, azóta alkoholista), hogy az apjuk helyett az apjuk legyen. Az első részből azonban kiderül, hogy húsz év után kiengedik a börtönből az apát, Mickey Donovant, aki egykor családja rovására leginkább bűnözői karrierjére koncentrált, most pedig próbál vezekelni és visszakéredzkedni szerettei közé. A sorozat gerincét Ray és Mickey konfliktusa adja, amit persze nagyban bonyolít, hogy a „tékozló apa” amolyan szerethető szemétláda, aki Rayen kívül gyakorlatilag az összes Donovan szívébe képes visszalopni magát.

A Ray Donovan kedvező fogadtatásában visszatérő elem a meglepettség, hogy a fokozottan maszkulin széria mögött egy női alkotó áll, pedig egy cseppet sem váratlan, hogy a Mann-féle Közellenségek és a Terepen nagyra tartott zsarusorozata után Ann Biderman egy ilyen szériával csatlakozik a sorozat-szerzőnők egyre népesebb táborához (Lena Dunham (Csajok), Jenji Kohan (Orange is the New Black), Michelle Ashford (Masters of Sex).Biderman a Terepenhez hasonlóan ezúttal is karakterközpontú szériával áll elő, és a feltűnően zsúfolt nyitórész után lassít a tempón, hogy részletesen kidolgozhassa sokszálú cselekményét, amelyet a minőségi tévészériáktól manapság már elvárható, mozis színvonalú képi világgal ruház fel. A Ray Donovan ugyanakkor a kicsit is tapasztalt bűnfilm-, illetve sorozatkedvelők számára semmi meglepővel nem szolgál, élvezeti értékét tehát leginkább az határozza meg, nézőként mennyire hoznak minket lázba a realista családi drámák, függetlenül attól, milyen kulissza előtt zajlanak.

 

Ray Donovan – amerikai, 2013. Készítő: Ann Biderman. Kép: Matthew Jensen. Szereplők: Liev Schreiber (Ray Donovan), Jon Voight (Mickey), Eddie Marsan (Terry), Paula Malcomson (Abby). Gyártó: Showtime. 720 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/10 35-35. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11915