KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Fúsi; Akváriumban élni

Izlandi magány

Baski Sándor

Ritkán lépnek ki a nemzetközi porondra az izlandi filmek, idén kettőnek is sikerült. A magányos szereplők és az északi melankólia köti össze őket.

Mi sem bizonyítja jobban a globalizáció társadalomformáló hatását, minthogy a világ legkülönbözőbb pontjain, szinte fáziskésés nélkül mesélődnek el újra ugyanazok a történetek. A rugalmas elszakadásra és az önálló élet megkezdésére képtelen huszon- és harmincévesek ma már egyre kevésbé sorolhatóak a különc kisebbséghez, a családi létezés évszázados hagyományait felborzoló világtrendre pedig a filmek az elsők közt figyeltek fel. A francia (TanguyNyakunkon a kisfiunk) és az amerikai verziók (Anyám nyakán, Tesó-tusa) a felnőtt fejjel is odahaza élő „gyerek” tanmeséjében természetesen a kézenfekvő vígjátéki potenciált aknázták ki, és a megoldást C a romkomok szabályait követve – egy női szereplő beléptetésével szavatolták. A manchild-filmek említésre leginkább méltó európai átirata 2012-ben készült el, a dán Teddy Bear üdítő módon zárójelezte a potenciális poénokat – a feleségjelöltet Thaiföldön keresgélő 38 éves testépítő története csendes hétköznapiságával tűnt ki a mezőnyből.

Ezen a nyomvonalon halad az izlandi Fúsi is; 43 éves címszereplője szintúgy egy anyjával élő, végtelenül szelíd hústorony, aki egy buddhista szerzetes nyugalmával közlekedik saját, szűkre szabott világában. Míg a Teddy Bear főszereplőjében legalább megfogalmazódott a nyitás vágya, amihez az ellenérdekelt anya akaratát kellett leküzdenie, addig Fúsiban – látszólag – nincs igény a változásra. Kizárólag az anyai noszogatásnak engedve vesz részt egy táncórán, ahol sikerül összeismerkednie egy életrevaló, vidám nővel.

Dagur Kári író-rendező, aki már első filmjében, a Nói albinóiban is egy társadalom peremén élő figurát tett meg főszereplőnek, nem a kínálkozó műfaji panelek mentén építi tovább a történetet. A „megváltó” szerepére kijelölt nőről kiderül, hogy maga is jelentékeny neurózisokkal küzd, így Fúsinak végül mégiscsak egyedül kell kivívnia az önállóságát. A film legnagyobb érdeme, hogy egy pillanatra sem láttatja megmosolyognivaló lúzerként főhősét (ebben is hasonlít a Teddy Bearre), a film végére pedig világossá lesz, hogy a katarzist nem feltétlenül a szüzesség elvesztésének kell szavatolnia – ellenpélda: A negyvenéves szűz –, az elindulás szándéka ugyanis fontosabb, mint a megérkezés maga.


Akváriumban élni központi motívuma ugyancsak a magány, Baldvin Zophoníasson mozaikfilmjének szereplői egyedül kénytelenek életkríziseikre megoldást találni. A fiatal anya, Eik óvodai fizetését, jobb híján, call girlként egészíti ki; a profi futballista karriert az üzleti életre cserélő Sölvit munkája komoly morális kihívások elé állítja, az irodalmi élet egykori sztárja, Móri pedig lecsúszott alkoholistaként vegetál. A három szálból az egyik közvetlenül, a másik közvetve reagál az egész Izlandot megrendítő 2008-as gazdasági válságra – a történet még a vihar előtti csendben játszódik –, Zophoníasson rendező azonban a közéleti-közérzeti aspektust feláldozza a melodráma oltárán. Hiába teremt izgalmas karaktereket és húsbavágó konfliktusokat, ha azokat utána csontig koptatott sablonokba illeszti bele. A három történetszál ráadásul kifejezetten egyenetlen: a kislányát egyedül nevelő Eik drámája nagyon erős, mellette a kevéssé szimpatikus Sölvi munkahelyi problémái, vagy Móri szótlan önsajnálata mindössze teleregénybe illő időhúzásnak tűnik.

Az Akváriumban élni valamit mégiscsak telibe talált, legalábbis hazai pályán, a legfontosabb izlandi díjakat ugyanis kivétel nélkül begyűjtötte. Meglehet, hogy a komolyabb konkurencia hiányának tudható be a legjobb film, rendezés, forgatókönyv, zene, vágás stb. díja, a két színész, Hera Hilmar (Eik) és Thorsteinn Bachmann (Móri) ellenben biztosan megérdemelték az elismerést. Ha középszerűsége ellenére is működik néha a film, akkor az nekik köszönhető.

 

FÚSI (Fúsi) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Dagur Kári. Kép: Rasmus Videbaek. Zene: Karsten Fundal. Szereplők: Gunnar Jönsson (Fúsi), Ilmur Kristjánsdóttir (Sjöfn). Gyártó: Nimbus Film Production. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 90 perc.

 

AKVÁRIUMBAN ÉLNI (Vonarstarti) – izlandi, 2015. Rendezte és írta: Baldvín Zophoniasson. Kép: Jóhann Máni Jóhansson. Szereplők: Hera Hilmarsdóttir (Eik), Thor Kristjansson (Sölvi), Sveinn Ólafur Gunnarsson (Gústi). Gyártó: Axman Production / Harmonica Films. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 129 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12444