KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Schmidt története

Nevelős Zoltán

 

Schmidt története akkor kezdődik, amikor nyugdíjba megy. Ami életében ez előtt történt, az szigorúan nézve nem nevezhető történetnek: tucatsors, látszatélet. Pedig szép karriert tudhat maga mögött, mint az ország egyik nagy biztosítótársaságának kockázatbecslő szakembere, ám távozása után nem úgy tűnik, hogy munkássága egy cseppet is maradandó volna. Négy évtizedet élt le békés házasságban feleségével, akivel azonban lelkük mélyén soha nem ismerték meg egymást. Minderre Schmidt azután jön rá, hogy a napi munka után a váratlanul elhalálozó asszony is cserben hagyja, és így életét újra kell definiálnia az alapoktól. A nyugdíjas évekre vásárolt luxus-lakóautóba vágja magát, és útra kel felkeresni néhány életrajzilag fontos helyet, végcélja pedig egyetlen lányának esküvője, amely újabb katasztrófával fenyeget. Az úti élmények során életének minden hamissága lelepleződik, és kész csoda, hogy Schmidt igazi hősként végül mit hoz ki velejéig szürke önmagából.

Louis Begley regényének adaptációja egy élete alkonyán járó figurát indít fejlődéstúrára. Az előképeket tekintve a lélektani dráma itt nem olyan mély, mint Bergman A nap vége című filmjében, és a konfliktus nem olyan tragikusan kiélezett, mint Tolsztoj Ivan Iljics halála című kisregényében, de ezzel épp többet is mond a mindnyájunk életét fenyegető felszínességről. Közép-Nyugat szatirikus moralistája, Alexander Payne rendező (Gimiboszi) a helyzet érzékletes és maró humorú ábrázolásában jeleskedik. Nem kíván kiutat sugallni: szereplői csúnyák és buták, amilyennek a jólétbe beszűkült átlagamerikait elképzeljük, felvarrt mosollyal leplezik valódi érzéseiket, és mereven elutasítanak minden közeledést, ami kívül van a megszokott kereteken. Jack Nicholson érzékenyen megformált címszereplője mellett különösen emlékezetes Dermot Mulroney bunkó lúzere és Kathy Bates misztikus óriásnősténye, akik minden karikatúraszerűségük mellett is hihetetlenül életszagú alakok. Kedves játékként pedig szarvasmarhák feltűnően gyakori szerepeltetésével teszi teljessé állatkertjét a rendező.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/04 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2123