KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szombat esti frász

Hajnal Csilla

Nem sokat kellett törnie a fejét a Szombat esti frász forgatókönyvírójának új ötleten: az amerikai „kertvárosi film” unalomig ismételgetett képeit ódon vígjátéki fordulattal, a felcserélődésből, a „sorok átfedéséből” (Bergson) fakadó komikummal próbálta megtermékenyíteni.

A semmiből felbukkanó, másodállásban gengszter fivér rég és hőn áhított randevút szervez meg öccsének, kölcsönadva hitelkártyáját, külsejét, ízlését és… autóját. (A szegény fiú nem is sejti, hogy ezzel a gesztussal kalandhőssé avanzsálódik.)

És attól fogva a kék autó, mint a biztos lebukás metaforája vonul végig a városon: mit sem sejtő utasait nemcsak étterembe, hanem az „éjszaka mélyére” is elszállítja. (Hát igen: nehéz az embernek saját maga bátyjaként... főleg ha kénytelen elvinni helyette az egészestés balhét is.)

A Szombat esti frász a hagyományos pikareszk emberpróbáló és -nevelő, sokszor könnyfacsaró komolyságát (ugyan kinek kell ez ma már!) elszomorító humortalansággal vicceli meg: az a pár vödörnyi vér, az a néhány hulla, az az egypár rögeszmés félőrült, és az a kevéske aberrált emberrabló kínai a műfajt megcsúfoló kisstílűséggel rémisztgeti a mozizni vágyót.

A film úgy végződik, ahogy kezdődik. A tejmeleg kertvárosi otthon óvón terpeszkedik lakói fölött: bár beléhatoltak, összetörték, a lényege érintetlen. Persze: így hihető, hogy a világ nem is olyan veszett, és a „kék bársony” sem olyan durva tapintású, ha az ember nem markolássza nagyon...

Az a bizonyos függöny itt meg nem lebben. Talán David Lynch-nek kéne ráfújnia.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=517


előző 1 következőúj komment

Niki#1 dátum: 2006-12-05 20:23Válasz
Szeretném megkérdezni, hogy vkinek megvan ez a film? Nagyon sokat segítene. Az email cimem poczaniki@freemail.hu. Köszönöm előre is a segítséget!