KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Vita a filmforgalmazásról

A mozinak keressünk filmet!

Nagy Sándor

Érthető érdeklődéssel olvastam dr. Gombár Józsefnek, a MOKÉP igazgatójának a filmforgalmazásról szóló tanulmányát. Sok megállapításával egyetértek, eggyel azonban vitatkozni szeretnék, mégpedig azzal, miszerint „a vállalati koncepciók” a „kiemelt műsorpolitikai kérdésekben az országosan egységes elvek megvalósítását teszik labilissá”.

A mozinézés gyakorisága a fővárosban jobb, mint az országos átlag. 1980-ban a budapestiek 8,17-szer voltak moziban, az országos átlag 5,48. Vállalatunk éves látogatói szám teljesítésére kötelezett, és ez azt jelenti, hogy az év mindegyik napján átlagban több mint 40 ezer nézőt – egy közepes város teljes lakosságát – kell vendégül látnunk. Meglevő, adott mozihálózattal rendelkezünk, és ez nem csak vágyaink szerint válik jobbá és mássá. Bizonyítható, hogy a fővárosi mozik állapota és színvonala az elmúlt öt évben sokat változott. Számos felújított, korszerűsített mozival gazdagodott a főváros, a kelenföldi lakótelepen felépült az Olympia mozi és megkezdhettük Kispesten a VI. ötéves terv új mozijának, a Hunyadinak a létesítését. Nem rajtunk, hanem anyagi lehetőségeinken múlik, hogy ez a felújítási folyamat, sajnos, mostanában lelassul. (Ismereteim szerint a megyei moziüzemi vállalatok által gondozott mozik állapota sem jobb, így tehát illúzió volna arra gondolni, hogy a szerény fejlesztési alapok megyék, illetve vállalatok közti átcsoportosítása javítana a helyzeten. Ellenkezőleg, még a helyi érdekeltségeket és kezdeményezéseket is tovább csökkentené.)

Változtattunk a mozistruktúrán is, speciális mozikat, új filmterjesztési formákat hoztunk létre. Beszélhetünk már stúdió- és egyéb speciális mozikról, élőműsorral összekapcsolt filmrendezvényekről, a társművészetek fejlődését bemutató, évenként több mint 100 – mozikban rendezett – kiállításról és különböző rétegekhez szóló, alkalmakhoz kapcsolódó vetítésekről. Van már ovi-mozi és mese-mozi, iskolai – tananyaghoz is kapcsolódó – filmvetítés. Rendszeresítettük a szocialista brigádok mozibérletét, és sikeres a nyugdíjasok mozibérlete is. Van társadalmi vetítés, filmklubhálózat és növekvően eredményes a FŐMO filmvetítő szolgálatának munkája. A FŐMO-t Budapest nagyvállalataival, művelődési intézményeivel több mint 50 együttműködési szerződés köti össze. Kapcsolatot építettünk ki a különböző közművelődési fórumokkal. Túlzás nélkül mondhatom, hogy Budapest politikai, közművelődési szervezetei ma már saját kulturális intézményüknek tekintik a filmterjesztést.

Különös gonddal forgalmazzuk a magyar filmeket, az új alkotások bemutatására a legjobb, illetve a film számára legmegfelelőbb mozijainkat ajánljuk fel. A Magyar Filmek Moziját áthelyeztük a Bányászból a Tanácsba, ahol jobbak a lehetőségek. Az új alkotásokat rendezői és színészsorozatokkal, külön kiadványokkal népszerűsítjük. A régebbi magyar filmek népszerűsítése érdekében létrehoztuk a Szikra-pódiumot, valamint a „nosztalgia” sorozatot. A megyei moziüzemi vállalatok egy része mérlegeli a várható közönségfogadtatást, a FŐMO azonban minden magyar filmet műsorra tűz.

A látogatottság alakulásában kétségtelenül több tényező játszik szerepet: az életmódváltozás, a mozik állapota, az előadásszám, a propaganda és a szervezés hatékonysága – azonban mégiscsak a filmé a főszerep. A közönség a filmért megy a moziba. Lehet a mozi szép, kényelmesek a székek, ha érdektelen a film, üres a nézőtér. (Az értékes és színvonalasan szórakoztató filmek nézőszáma nem is csökkent, vagy csak kisebb mértékben.) Sajnos kevés a tartalmas, a színvonalasan szórakoztató alkotás és különösen kevés a 14 éven aluli korosztály igényeit kielégítő film. Az új filmek bemutatási ideje központilag meghatározott, gyakran nem alkalmazkodik a filmterjesztés szükségleteihez. Ennek következménye, hogy sokszor a belterületen a bemutató mozik műsoráról le kell venni a még érdeklődésre számot tartó filmet, az újabb filmek bemutatása végett. A műfaji változatosság meghatározó. Tudományos-fantasztikus film, igazi western, kosztümös kalandfilm alig-alig van, újabban egy-kettő. Szerintem még nem sikerült biztosítani a kívánatos változatosságot. Más oldalról is problémák vannak: az alkotói sorozatoknál sok esetben csak 2–3 film áll rendelkezésünkre, gyakran használható kópia sincs. A régebben megjelent magyar filmek törzsállománya – a MOKÉP erőfeszítései ellenére is – hiányos.

Mi is áttekintettük a filmforgalmazás továbbfejlesztésének irányát a 80-as évtizedben, és elkészítettük a FŐMO távlati tervét. „A filmforgalmazás túlzottan decentralizált (megyei, fővárosi szerkezetre épülő) rendszere az alapfeladatok ellátásában is sok problémát okoz”_ – írja tanulmányában a MOKÉP igazgatója. Vajon ez az igazi baj? És egyáltalán elláthatja-e valamilyen országos központi vállalat a filmforgalmazást és a mozizást az életmódban, műveltségben, igényekben – a kiegyenlítődésre való törekvés ellenére ma még – igencsak eltérő megyékben és városokban? Lemondhatnának-e a vidéki forgalmazók a megyei, a FŐMO pedig a Fővárosi Tanács, valamint a helyi társadalmi szervek segítségéről, anyagi, erkölcsi és kultúrpolitikai támogatásáról? Véleményem szerint nem!

A filmforgalmazás fejlesztésének tartalékait mi a műsorpolitikai rendszer változtatásában látjuk. Mert hogyan értelmezzük ezt a kijelentést: „az egész országban azonos tartalmú egységes műsorpolitikát kell követni”. Úgy, hogy még tovább kell központosítani a filmforgalmazást? A MOKÉP által kialakított filmátvételi és filmellátási rendszer lényegében tíz éve változatlan. Itt sem ártana a „hagyományosan őrzött” gyakorlatot megváltoztatni. Az országos műsorpolitikát a MOKÉP határozza meg: a filmek megjelentetésével. Ezt a moziüzemi vállalatok kénytelenek követni, mert a vállalati terv, a filmforgalmazási feltételek, a filmenként megadott látogatói alapszint és preferáció erre ösztönzi őket. S így a filmforgalmazók tevékenysége ezzel be is határolódik.

A filmeket a MOKÉP vásárolja, meghatározza a bemutatási idejüket, kópiaszámukat, mely a nyersanyaggondok miatt az utóbbi időben csökken. A filmműsor műfaj és színvonal tekintetében egyenetlen. Mire van tehát szükségünk? Mindenek előtt nagyobb választékra, stúdiófilmekre, gyerekfilmekre és színvonalas szórakoztató filmekre. Az a műfajbeli gazdagság, ami például a könyvkiadásban tapasztalható, miért nem valósítható meg a mozizásban? Ismerjük az anyagi korlátokat, mégis felvetjük, miért kell mindig az átvett filmeknek keresni a mozit, ahelyett, hogy – legalább időnként – egy-egy sajátos profilú mozinak is vásárolnánk? (Mint például a Filmmúzeum.)

A műsorpolitika alakításában vállaljuk és igényeljük a nagyobb önállóságot. Célszerű volna, ha a forgalmazókat is rendszeresen belevonnák a filmválogatásba és az elosztásba. Azért, hogy igazán együtt tudjunk dolgozni, a közönségért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7391