|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDAz utolsó cowboyVarró Attila
Lonely are the Brave – amerikai, 1962. Rendezte: David Miller. Szereplők: Kirk Douglas, Gena Rowlands, Walter Matthau. Forgalmazó: Mirax. 103 perc.
A maroknyi hollywoodi forgatókönyvíró közül, akik sikeresen harcoltak ki auteur-státuszt a szemellenzősen rendezőközpontú szerzői elmélet sáncai közt, Dalton Trumbo érdemli ki a legelkötelezettebb forradalmár címét: saját bevallása szerint a művészetre mindig is fegyverként tekintett az öntetszelgő pózok eszköztára helyett. Trumbo 13 évig tartó fekete listás száműzetése alkonyán a westernben talált rá szócsövére, hogy a maga költői szépségű, ám epekeserűen ironikus módján szimbolikus revíziókban adjon hangot az egyéni szabadságot megnyomorító rendszer és az amerikai álom kudarca felett érzett örök kétségbeesésének. Forgassák a legkülönfélébb rendezők a lázas hevű Aldrichtól a mélyen humanista Daves-en át a sötét thrillerek kismesterét jelentő Millerig, a Trumbo-westernek mindegyikében tájidegen kívülállók keresik helyüket a vadnyugat farkastörvényei közt (lásd a Cowboy nagyvárosi hotelportását vagy a Terror in Texas Town svéd bálnavadászát), hogy aztán a fináléban egy szál szigonnyal vagy egy üres kolttal kezükben nézzenek farkasszemet a zord végzettel.
Az író végső és máig legnevesebb westernje, az 1962-es Az utolsó cowboy merészen fordít a korábbi képleten és egy klasszikus vadnyugati hőst helyez a kortárs Amerika autópályákkal szabdalt, helikopterekkel felügyelt világába: a börtönbe zárt barátja segítségére siető modern renegát rendőri hajszatörténete azonban változatlanul őrzi elődei reménytelen szabadságvágyát és maró rendszerkritikáját, sőt a műfaj talán legkiábrándítóbb zárlatában egy vécészállító kamion képében páratlan metaforát talál az individualistákra váró sorsra. Hiába a lendületes kalandsztori, Kirk Douglas rutinos outlaw-alakítása és a sivár vidékek megszokott monokrómja, Trumbo kifordított westernvilágában a kocsmai ökölharcot félkarú veteránnal kell vívni, a törvény őrei komor fogaskerekek csupán, a láthatárt rég leszűkítették a birtokhatárok – ez a Vadnyugat immár a semmi és nem a senkiföldje, magányos hőse cowboy az idegenek között.
Extrák: Előzetes.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1204 átlag: 5.45 |
|
|
|
|