|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
Mozi9Alföldi Nóra
9 – amerikai, 2009. Rendezte: Shane Acker. Írta: Shane Acker történetéből Pamela Pettler. Zene: Deborah Lurie. Vágó: Deborah Lurie. Gyártó: Focus Features / Relativity Media / Starz Animation / Tim Burton Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Szinkronizált. 79 perc.
A 9 címet viselő fantasy kilenc darab robotizált babzsákbaba megpróbáltatásairól mesél: az alapszituáció azonban ne tévesszen meg egyetlen báránylélekért küzdő szülőt sem. A gigantikus lencséken át pislogó cuki figurák ugyanis az emberiség utolsó képviselői az apokalipszis után magányosan rozsdásodó földbolygón (mindjárt az első öt percben láthatunk is egy oszladozó holttestet). A világvégét a terminátori jóslat okozta: egy szuperrobot, mely – a heraldikai szimbólumok sugallata szerint – egy fasiszta-milicista államhatalom kezeibe került, s miután a homunculus agresszív öntudatra ébredt, az általa gyártott vas-szörnyetegek segítségével minden élőlényt elpusztított, lerombolt, lakatlan városokat és egy rakás ócskavasat hagyva maga után.
Shane Acker saját 2005-ös rövidfilmjét Tim Burton és Timur Bekmambetov segedelmével hizlalta nagyjátékfilmmé, a már meglévő, pazarul kidolgozott olaj-szagú rozsdamarta közegbe ügyesen csempészte be a kortárs animáció csapásirányainak kérdéseit: gép és lélek – embervezérelt gép által megalkotott lélek kontra kétkezi mechanikus munka problematikáját. Ezek a motívumok azonban csak aprócska lábjegyzetek a műben, a hangsúly a szeretnivaló, számokkal jelölt, ám aprólékosan kidolgozott figurákon van, akik kiválóan működnek együtt a szépen koreografált akciójelenetekkel és a végletesen sötét történettel. Üdítő színfolt ez a Pixar-gépek uralma alatt, feszültebb és brutálisabb, nem lesz belőle Happy Meal menü-játék – ám annál nagyobb esélye van mindenféle kult-státuszokra.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1854 átlag: 5.52 |
|
|
|
|