KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perzsia hercege

Vajda Judit

Prince of Persia: The Sands of Time­ – 2009. Rendezte: Mike Newell. Írta Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin. Kép: John Seale. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Dastan herceg), Gemma Arterton (Tamina), Ben Kingsley (Nizam), Alfred Molina (Sheik Amar). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 116 perc.

 

A népszerű számítógépes játékon alapuló Perzsia hercegében a főhősökkel együtt mi magunk is ugorhatunk egyet vissza az időben. Habár Mike Newell filmje – az eredeti tervek ellenére végül – nem a legendás Prince of Persia mára kissé egyszerűnek ható 1989-es első generációján, hanem a jóval későbbi (2003-as) Prince of Persia: The Sands of Time-on alapul, a filmesek még ehhez képest is jócskán továbbgondolták a cselekményt, és kifejezetten összetett, fejlett sztorit kreáltak a varázshomokot rejtő tőrért zajló küzdelem köré külső és belső ellenséggel, hatalmi harccal, nem kevés ármánnyal és még több szerelemmel.

Ami miatt pedig a filmmel mi magunk is visszautazhatunk az időben, az az a tény, hogy az alkotók meg sem próbálták felvenni a videójátékok felpörgetett tempóját – inkább lelassítottak, és az ellenfelek mechanikus szeletelése helyett egy igazi ráérős, régi vágású kalandfilmet varázsoltak elénk, amelyben egyforma arányban találunk akciót és jóízű screwball comedyként előadott szerelmi történetet. Így miközben a legtöbb videojáték-adaptáció keserves csalódást okoz rajongónak és kívülállónak egyaránt, addig a saját maga által meghódított várból oldalán egy Makrancos Katára emlékeztető hercegnővel menekülni kényszerülő Dastan herceg hányattatásai könnyen szerezhetnek örömet férfi és női nézőnek egyaránt.

A főgonosznak persze az arcára van írva, hogy gonosz, a hercegnő szépsége láttán felhördülnek a férfihősök, a bonyodalmakon és a szerelmi szálon kívül pedig a kötelező komikus figurát is megkapjuk. Mindezt talán kissé túlságosan is módszeresen rakták össze – de az alkotók legalább egy régi, jól bevált recept szerint dolgoztak (sok jó színésszel és még több apró ötlettel) – nem engedve sem az új idők új dalainak mindenáron 3D-t kiáltó hívásának, sem a játékeredetihez való túlzott hűség diktálta gúzsba kötő fantáziátlanságnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10163