|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziMamutSchreiber András
Mammoth – svéd-dán-német, 2009. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Marcel Zyskind. Zene: Linus Gierta, Erik Holmquist, Jesper Kurlandsky. Szereplők: Gael García Bernal (Leo Vidales), Michelle Williams (Ellen Vidales), Marife Necesito (Gloria), Sophie Nyweide (Jackie Vidales). Gyártó: Memfis Film / Zentropa. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 125 perc.
A svéd Lukas Moodysson első angol (valamint thai és tagalog) nyelvű játékfilmje olyan globalista meséket juttathat a néző eszébe, mint a Bábel vagy az Ütközések – a több, egymásba fonódó szálon futtatott (földrészeken átívelő) cselekményvezetés kiváltképp az Iñárritu–Arriaga párost idézi. Moodyssonnak azonban csak félig sikerült a Bábel bravúrja, a Mamut ugyanis nem igazán ügyes puzzle, az események kiszámíthatók, az idő vánszorog, a globál-kirakósdi mondandója (legyen mégoly fontos) eltúlzottan sulykolt. Mintha a rendező magának üzenne a Ladytron egyik betétdalával („Destroy everything you touch”) – természetesen a liverpooli elektropop formáció slágere (akárcsak a teljes soundtrack, olyan üzenetértékű dalokkal, mint a „Motherless Child”) elsősorban a történetre utal.
Egy New York-i házaspár túl elfoglalt ahhoz, hogy gyermekével foglalkozzon. A netguru Leo (Gael Garcia Bernal) Thaiföldre utazik, hogy nyélbe üssön egy többmilliós üzletet, Ellen (Michelle Williams) agyonterhelt baleseti sebész, hétéves kislányukkal a filippin dadus, Gloria (Marife Necesito) foglalkozik. A nő két gyermekét hagyta hátra a Fülöp-szigeteken, hogy mások csemetéjét gondozva támogathassa a sajátjait, Leo összemelegszik egy thai prostituálttal, aki üzletszerű kéjelgésből tartja el kisbabáját. Magánéleti globalizmus: mindhárom anya másokat szolgál, hogy ezáltal jobb életet biztosíthasson gyermekének, valójában azonban épp a legfontosabbat nem képes megadni neki. (Itt a magyarra átültethetetlen címbeli csavar: a „Mammoth” egyszerre utal egy méregdrága csontberakásos tollra, amelyet Leo kap partnerétől, és jelent tagalogul „anyát”.)
Legyen mégoly lapos és szájbarágós Moodysson filmje, semmi esetre sem érheti rendezőjét a vád, hogy a szélesebb közönséget megcélzó angol nyelvű forgatás kedvéért feladta volna magát. A szociálisan érzékeny, feminista és mély-keresztény skandináv direktor a Mamutba is beleforgatott párat korábbi témáiból – a társadalmi érzékenység, feminizmus és kereszténység (előbbi kettő a témaválasztásban, utóbbi legkézzelfoghatóbban a dadus személyében) a korábbiaknál talán erősebben itatják át mostani dolgozatát. Kegyetlen a világ, állítja Moodysson, gyakorta tönkre megy, amihez hozzáérünk, s olykor mindannyian árvának érezzük magunkat. Utóbbi érzésre a svéd rendező nem pusztán a történetválasztással, de az elbeszélésmóddal is ráerősített.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1049 átlag: 5.44 |
|
|
|
|