|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziÖrökifjakBarkóczi Janka
Young@Heart – brit, 2007. Rendezte: Sally George, Stephen Walker. Kép: Ed Marritz. Szereplők: Joe Benoît, Helen Boston, Louise Canady, Elaine Fligman, Jean Florio, Len Fontaine. Gyártó: Walker George / Channel 4. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.
Lenny, a 86 éves veterán vadászpilóta felbőgeti a motort, utasait a sebesség a következő pár percben kíméletlenül az ülésbe lapítja. A kellemetlenség miatt senki sem panaszkodik, hiszen a tét óriási. A 92 éves Eileen Hall a Young@Heart kórus próbáján épp most jutott el a The Clash slágerének refrénjéig, a közös beéneklésre pedig illene mindenkinek odaérni. A szigor és a közlekedési szabályokat is áthágó eltökéltség a jelek szerint megéri, hiszen a nyugdíjas aranyifjakból szerveződött énekkar az utóbbi időben helyi és interkontinentális viszonylatban is szép sikereket könyvelhetett el. Bár a Young@Heart nem az egyetlen dokumentáltan működő önmegvalósító közösség, amelynek átlagéletkora 80 év felett van, de kétségtelenül ők az elsők, akik a punk-pop-rock örökzöld műfajában űzik az ipart.
Stephen Walker és Sally George dokumentumfilmje hangulatában és témájában egyértelműen a buena vista életérzést adja vissza, de mindezt megfejeli valamiféle massachusetts-i öntudattal. Az élet naposabb oldaláról érkező nagymamák és nagypapák számára magától értetődik ugyanis, hogy látókörük folyamatos bővítésére minden eszköz rendelkezésre áll. Nem csoda hát, hogy az ihletett és fiatal karnagy által irányított társaság kibontakozása lazán és zökkenőmentesen zajlik le a Radiohead, Jimi Hendrix és a Sonic Youth újabb és újabb koncertfellépésre átdolgozott számaiban. Minden bizonnyal ennek az irigylésre méltóan kiegyensúlyozott közegnek köszönhető az is, hogy a természetes módon bekövetkező mégoly szomorú fordulatok sem tesznek igazán nagy kárt a film és a csoport kellemesen könnyed légkörében. Mert hőseink nemcsak azzal vannak nagyon is tisztában, hogy milyen a showbiznisz, de azzal is, hogy milyen az élet, noha a Schizophreniac vagy az I wanna be sedated című szám az érintett előadóktól első hallásra még így is kicsit morbidnak tűnik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 941 átlag: 5.35 |
|
|
|
|