KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökifjak

Barkóczi Janka

Young@Heart­ – brit, 2007. Rendezte: Sally George, Stephen Walker. Kép: Ed Marritz. Szereplők: Joe Benoît, Helen Boston, Louise Canady, Elaine Fligman, Jean Florio, Len Fontaine. Gyártó: Walker George / Channel 4. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.

 

Lenny, a 86 éves veterán vadászpilóta felbőgeti a motort, utasait a sebesség a következő pár percben kíméletlenül az ülésbe lapítja. A kellemetlenség miatt senki sem panaszkodik, hiszen a tét óriási. A 92 éves Eileen Hall a Young@Heart kórus próbáján épp most jutott el a The Clash slágerének refrénjéig, a közös beéneklésre pedig illene mindenkinek odaérni. A szigor és a közlekedési szabályokat is áthágó eltökéltség a jelek szerint megéri, hiszen a nyugdíjas aranyifjakból szerveződött énekkar az utóbbi időben helyi és interkontinentális viszonylatban is szép sikereket könyvelhetett el. Bár a Young@Heart nem az egyetlen dokumentáltan működő önmegvalósító közösség, amelynek átlagéletkora 80 év felett van, de kétségtelenül ők az elsők, akik a punk-pop-rock örökzöld műfajában űzik az ipart.

Stephen Walker és Sally George dokumentumfilmje hangulatában és témájában egyértelműen a buena vista életérzést adja vissza, de mindezt megfejeli valamiféle massachusetts-i öntudattal. Az élet naposabb oldaláról érkező nagymamák és nagypapák számára magától értetődik ugyanis, hogy látókörük folyamatos bővítésére minden eszköz rendelkezésre áll. Nem csoda hát, hogy az ihletett és fiatal karnagy által irányított társaság kibontakozása lazán és zökkenőmentesen zajlik le a Radiohead, Jimi Hendrix és a Sonic Youth újabb és újabb koncertfellépésre átdolgozott számaiban. Minden bizonnyal ennek az irigylésre méltóan kiegyensúlyozott közegnek köszönhető az is, hogy a természetes módon bekövetkező mégoly szomorú fordulatok sem tesznek igazán nagy kárt a film és a csoport kellemesen könnyed légkörében. Mert hőseink nemcsak azzal vannak nagyon is tisztában, hogy milyen a showbiznisz, de azzal is, hogy milyen az élet, noha a Schizophreniac vagy az I wanna be sedated című szám az érintett előadóktól első hallásra még így is kicsit morbidnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10389