KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Újraszámlálás

Pápai Zsolt

Recount – amerikai, 2008. Rendezte: Jay Roch. Szereplők: Kevin Spacey, Laura Dern, Bob Balaban. Forgalmazó: HBO. 111 perc.

 

John F. Kennedy győzelme óta az amerikai elnökválasztás a világ történései közül az egyik legnagyobb figyelemmel követett esemény, sőt a népek alkalmasint jobban figyelnek rá, mint a saját hazájukban zajló választásokra. A 2000-es év még a KennedyNixon-csatánál is kiélezettebb küzdelmet hozott, mindössze néhány száz szavazat döntött ugyanis az elnök személyéről – egy háromszázmillió lakosú országban.

Az ifjabb George Bush és Al Gore között lezajlott küzdelem részletei persze önmagukban talán kevéssé érdekesek, de egy, a filmtörténetben már sokszor bevált műfaji öntőforma segítségével mégiscsak izgalmassá tehetőek. Az HBO gyártásában készült Újraszámlálásban Jay Roch rendező és Danny Strong forgatókönyvíró a thriller-narratívát használta fel a mindent eldöntő floridai választás események bemutatásához, ügyesen lebegtetve a konspirációs tematikát, a végletekig élezve a határidő-dramaturgiát, illetve rafináltan protagonistává emelve Gore-t és antagonistává fokozva le Bush-t (miközben mindkettőt csak villanásokra látjuk archív anyagokon). A rendező és a forgatókönyvíró úgy képes végig szinten tartani a feszültséget, illetve a cselekmény előrehaladásával fokozni is az izgalmakat, hogy nem feltételezi a néző részéről az amerikai választási szisztéma ismeretét. Ráadásul Roch-nak és Strongnak még humora is van; hihetetlen, hogy ezt a filmet ugyanaz a rendező jegyzi, aki az Austin Powers-trilógiát elkövette.

Az Újraszámlálás szerencsére nem az Austin Powers-filmekkel, inkább az 1970-es évek politikai thrillereivel rokon, és nem csupán a cselekményvezetése, illetve a szereplőtípusai miatt, hanem közvetett rendszerkritik-ája okán is. A különbség az, hogy ebben a filmben a problémákat nem – illetve nem elsősorban – az egyes figurák rosszindulata vagy hatalomvágya generálja, inkább az államigazgatás rendszerének törékenysége és sebezhetősége. A film zárómondata – melyben a két elnökjelölt egyszerre kéri Isten áldását Amerikára – mindenesetre igen tanulságos.

Extrák: Werk; egyes színészek beszélgetései az általuk megformált személyekkel; audiókommentár a rendező és a forgatókönyvíró közreműködésével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10398