KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sonka, sonka

Koltai Ágnes

Lám, hová jutott a spanyol film: amiért egykor Buñuelt megszólták (Az andalúziai kutya), azért ma Bigas Lunának elismerés jár. Amit a szürrealizmus óvatos asszociációkba bújtatott, azt ma, a Franco utáni korszak egyik legismertebb rendezője leplezetlenül megmutatja. Szó szerint leplezetlenül. A Sonka, sonka ugyanis drámával és szociális egyenlőtlenséggel leplezett erotikus film.

Pedro Almodóvar után persze szókimondóbbak lettek a spanyolok. A matador tört utat a Sonka, sonkának, olyannyira, hogy 1922-ben ez a film a velencei fesztivál versenyében szerepelt. A gazdag oeuvre-d Bigas Luna megmutatja, hogy malackodni ő is tud. Nem pornót forgatott, ezt szakmai önérzete tiltja, de művészkedő, úgymond a spanyol prüdériát támadó alkotása nyíltan hirdeti: mindenki jegyet válthat rá, különösen azok, akik az „egyszerű” szex- és pornódarabokat csak titokban merik nézni. Mert a nemes mondanivaló, a gőg, az úrhatnám arrogancia és a társadalmi egyenlőtlenségek kipellengérezése öltöztet.

Bigas Luna rafinált rendező. Pontosan tudja, hogy az erkölcstelenség vádja manapság démodé, és, hogy a televíziók pornóadói ennél „merészebb” filmekkel szórakoztatják a voyeuröket. A Sonka, sonka tehát a prűdeknek nem tetszhet. Meglehet. De minőség-érzékük azért nekik is van!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1054