|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
KrónikaBaptisteMolnár Gál Péter
Jean-Louis Barrault 1910. szeptember 8-án született. A vésinet-i patikus fia sorra próbált megannyi mesterséget, mielőtt beiratkozott volna Charles Dullin színiiskolájába. Dullin rányitotta növendéke szemét: nem csak európai színház Van a világon. Etienne Decroux megismerteti Barrault-t saját testével, tudatosítja benne: a színész a dikció mellett taglejtéseivel is beszél.
Huszonnegyedik születésnapján lép először színpadra. Az Etellier Ben Johnson-előadásában szolga. Napi 15 frankot keres. Éjszakánként Volpone V. felvonásbeli ágyában alszik, amiben a vén farkas haldoklott a nézők előtt. Átköltözik a Grands-Augustins utcában egy háromszobás lakásba (a következő bérlő itt festi majd a Guernicát). Iskolatársai: Antonin Artaud és a litván Iuozasz Miltinisz, aki majd Panevezsiszben csodaszínházak csinál, Sztanyiszlavszkijjal keresztezve a japáni színjátszást.
Barrault színházi ember. Filmszínészként is. Színészetét halhatatlanná a híre 19. századi némajátékos – Debureau – portréja teszi A szerelmek városában (1944). Színház a filmben. Aprólékos színháztörténeti adalékok költészetté emelése. Korábban Berliozként (Fantasztikus szimfónia, 1942), széles teátrális gesztusokkal vezényli a hadseregnyi zenekarának élén álló tíz másik karmestert. Színházian filmvígjátéki szerepében (Carné: Furcsa dráma, 1937) mint komikus gyilkos. Asztráltestű, idegességtől rebbenő virágfiú Viviane Romance oldalán (A szent és az utcalány, 1937).
A gesztusok virtuóza a Comédie-ben Claudel Selyemcipőjét viszi sikerre rendezőként. A Felszabadulást kővetően önállósítja magát feleségével, Madelaine Renaud-val: a Marigny Színházban a Gide-fordította Hamlet kirobbanó fogadtatású. A halott dán herceg karja úgy lóg le a négy százados-emelte saraglyáról, mint törött liliomszál. Kasszamegtöltővé teszi Csehovot, Kafka dramatizált regényét (A per). A Renaud Barrault társulatnál otthonra talál a francia irodalom, a színház valamennyi megújítója. 1959-ben beköltöznek az Odéonba. Becket, Ionesco, az ellenszínháziak szálláscsinálójává lesz, jóllehet az Ó, azok a szép napok! (1963. október 21.) premierjén Willyként száraz statisztája feleségének. Másnap Offenbach Párizsi életcímű operettjének kánkánt táncoló mexikói vendége. 1968-ban minisztere kirakja szűrét a színházból. Genet megértője fölfedezi Flaubert sosem játszott drámáját (Szent Antal megkísértése).
A szavakat mozgássá tette. A taglejtések retorikájának megbecsülést szerzett.
A szerelmek városa legvégén a karneváli tömegben fuldokolva keresi Garance-ot, elveszített szerelmesét. Birkózva halad előre az eltűnt szépség megnyeréséért. Szemben a tömeggel. Ellenkező irányba haladva, mint a többség.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1115 átlag: 5.43 |
 |
|
|
|
