|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziKetten a hullámbanPálos Máté
Deux de la vague – francia, 2010. Rendezte: Emmanuel Laurent. Írta: Antoine de Baecque. Kép: Nick de Pencier, Etienne de Grammont. Szereplők: Jean-Luc Godard, François Truffaut, Anna Karina, Claude Chabrol, Jean-Pierre Léaud. Gyártó: Films à Trois. Gyártó: Anjou Lafayette. Feliratos. 91 perc. Zsúfolt filmklubok, botrányba fulladt cannes-i fesztivál, a filmarchívum igazgatójának leváltása ellen utcára vonuló fiatalok, fürdőruhában szappant reklámozó Anna Karina, befutott rendezőként nyíltan egymást ócsárló régi barátok. Noha a francia újhullám két meghatározó rendezője, Godard és Truffaut kapcsolatát taglaló egészestés dokumentumfilm nem versenyezhetne például a Mély torok mélyén vagy a Babák – Az első év mozgalmasságával (hogy két népszerű dokumentumfilmet említsünk a közelmúltból), a Ketten a hullámban témájában megvolt a lehetőség egy érdekfeszítő, esetleg tényfeltárás igényével készült mozgóképre.
Az csak a kisebbik baj, hogy Emmanuel Laurent műve ezekből egyet sem használ ki, mindössze megelégszik egy jobb könyvtárban pár óra alatt begyűjthető információk felolvasásával, a két rendező filmjeinek iskolás egymás mellé helyezésére felfűzve. Az igazi probléma, hogy Laurent már témájának körülhatárolásánál hibát vét, hiszen filmje sokkal inkább szól Jean-Pierre Léaud színészi perszónájáról, mint a két rendező barátságáról vagy a francia újhullám jelentőségéről, ráadásul kevés érdekes momentumát is a gyerek Léaud-t szerepeltető archív felvételeknek köszönheti. Ennél kínosabb koncepcionális hiba, hogy a sok egymásba áttűnő fekete-fehér fénykép ellensúlyozására a Ketten a hullámban mind gyakrabban elidőz Isild Le Besco, a fiatal francia színésznő és rendező néma arcán, miközben párizsi parkokban lófrál, vagy régi Cahiers du Cinemákat lapozgat elmerengve. Díszletként szerepeltetése arról a nehezen hihető tényről árulkodik, hogy Laurent-nek sem a francia újhullámról, sem a modernizmusról, sem a két rendező által képviselt szellemiségről nincs semmi mondanivalója.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 843 átlag: 5.54 |
|
|
|
|