|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1980/február
|
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!
• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta
|
 |
|
 |
|
|
|
|
DVDAzutánNevelős Zoltán
Hereafter – amerikai, 2010. Rendezte: Clint Eastwood. Szereplők: Matt Damon, Cecile de France, Bryce Dallas Howard, Forgalmazó: InterCom. 124 perc. Amennyire igaz az, hogy Clint Eastwood egész életmûvén keresztül vissza-visszatért a magányos hõs mítoszához, ugyanannyira igaz az is, hogy sok klasszikus hollywoodi rendezõhöz hasonlóan a legkülönfélébb mûfajokkal és témákkal jegyezte el magát: legújabb munkája három cselekményszálat összefonó, misztikus filmként színesíti a pályaképet. Ám az Azután sajnos nem tartozik az életmû sikerültebb darabjai közé: az utóbbi években most másodszor alkotott a nyolcvanadik évét túllépett mester valami nagyon komolynak látszani akaró, de lapos mûvet. A szájbarágós Invictus után az Azután, amely a túlvilági és az evilági élet kapcsolatára kérdez rá, zavarbaejtõen vegyít mély emberi pillanatokat banálisakkal. A film kétszeresen Oscar-jelölt írója, Peter Morgan (A királynõ;Frost/Nixon) nemhogy a történet túlvilági vonatkozásaiban nem tud meggyõzõ lenni, de a pusztán evilágiakban sem: három fõszereplõje jól megrajzolt élethelyzetekbe kerül, de a drámai ív végén érdektelen a kifejlet. A három szál egy-egy, a halállal közvetlen kapcsolatba került ember útkeresésérõl mesél az õket alapjaikban megrendítõ élmény után. Egy francia újságírónõ egy thaiföldi üdülõhelyen kis híján életét veszti a cunami katasztrófájában, egy londoni kisfiú elveszíti az ikertestvérét, egy San Franciscó-i médium pedig szeretne normális életet élni, és nem folyton kapcsolatba kerülni az általa megérintett személyek halottaival. A szökõár pusztítását rekonstruáló nyitójelenet lélegzetelállító látványosságával éppúgy kimagaslik a film többi részének vizuális unalmából, ahogy a médiumot játszó Matt Damon kiváló alakítása is csúcspont az erõltetett sorsdrámák sorában.
Extrák: három werk a film megszületésérõl.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1083 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
