KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az újságos fiú

Nagy V. Gergő

The Paperboy – amerikai, 2012. Rendezte: Lee Daniels. Szereplők: Matthew McConaughey, Zac Efron, John Cusack, Nicole Kidman. Forgalmazó: MediaPro. 102 perc.

Egyöntetű viszolygás és masszív füttyszó fogadta Cannes-ban Lee Daniels második moziját, és ez az uniszónóban zengő kritikai kórus már önmagában figyelemre érdemessé avatja. Az újságos fiú tényleg nem a finom gallok ízlésére szabott darab – velejéig mocskos, lucskosan buja, izzatag neo-noir, amelyben mogorva vademberek krokodilokat beleznek, egy ártalmatlan börtönlátogatás bizarr szexjelenetté fajul, és a felnőtté válás rögös útján lépdelő hősünket nyilvánosan levizelik.

Mindehhez pedig egy lusta nyomozás története adja a keretet, a polgárjogi mozgalmaktól feszült amerikai délvidék pedig a kulisszát. Hatvankilenc forró nyarán egy bepállott floridai kisvárosba érkezik két újságíró, hogy a helyi seriff megölése miatt halálra ítélt fickó ügyében szaglásszanak – s melléjük szegődik egyikük öccse (az álmodozó tekintetű Zac Efron) meg a börtönben senyvedő férfi levelező-barátnője (a felfújt ajkú, harsány göncökben tipegő, útszéli vampként domborító Nicole Kidman). A seriff-gyilkos megmentése lomha tempóban halad, inkább a döglesztő napon izzadnak a szereplők, és a melegtől (vagy épp a piától) kábán birkóznak felhorgadó vágyaikkal. A Pete Dexter-regényből dolgozó Daniels egyrészt egy rothadó családról és a ruganyos testű hőse férfivá éréséről mesél, másrészt az öntudatos feketék látványától döbbent, csurig rasszista Délről ad képet – de láthatóan akkor van leginkább az elemében, amikor Efron és Kidman ödipális románcáról tudósít (hol korabeli Motown-slágerekre komponált montázsokban, hol egy kitartott közelképpel Efron arcáról), vagy amikor a lápvidék tébolyát cizellálja (lásd a finálé feszült mocsári bújócskáját). Nem a szépen ívelő, kerek történet, nem az izgalmas bűnügy, s nem is a tanulság érdekli, inkább az őrület közelségében tevékeny figurák groteszk közjátékaira fókuszál – és meg kell hagyni, egyedi a humora. Az újságos fiú kétségkívül romlott, mocskos szenzációkat mutogató mozi – de vadul kicsapongó, túlfűtött parádéja bátrabbnak és izgalmasabbnak tűnik a hivatalos jó ízlés megannyi kegyeltjénél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11471