|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDGyöngyvirágtól lombhullásigArdai Zoltán
Magyar, 1953. Írta,
rendezte, fényképezte: Homoki-Nagy István. Zene: Farkas Ferenc, Vaszy Viktor.
Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 83 perc.
Amint a legkorábbról ránk maradt európai
szövegek – a versekbe foglalt ógörög nagyeposzok – máris felülmúlhatatlan
példáit hozták a nagy jövőjű elbeszélői művészetnek, úgy készültek azonnal
világra szólóan remekbe a legkorábbi „egészestés” (60 percnél hosszabb)
természetfilmek: Homoki-Nagy István (1914–1979) műfajteremtő rendezései. Az
1951-es Vadvízország és az ‘52-ben
forgatni kezdett Gyöngyvirágtól
lombhullásig nemcsak időben előzte meg (fél ütemmel) a James Algar
rendezte, Disney-produkciós Az élő
sivatagot, hanem a máig fénylő klasszikusság dolgában is. Míg Algar
jeleneteinél gyakran érezni, hogy hasonlóan dicséretes színvonalon
újraforgathatók lennének – de még erősíthetnének is rajtuk a mai natural documentary-technikák –, addig a
Gyöngyvirágtól… gemenci felvételein
tipikus természetbeni mozgásoknak rengeteg különös variációja, egyszerien
(pótolhatatlannak tűnően) elkapott pillanata vonul fel. Ezek a sűrű jelenetek
jóval többet láttatnak a jellegzetesen eltérő állat-alkatokból és viszonyaikból,
mint ha a képi figyelem rendre csak a fajok fő ismertetőjegyeire irányult
volna. Homoki-Nagy egyszerre lírizáló és anekdotizáló szerkesztésmódja, amely
játékfilmes elemeket is igényel, tudatos szituációszervezést például (a
testtartások, nézések, ejtőzések, borzolódások, párviadalok nagyobb
változatossága végett), itt hallatlan mértéktudóan és szerencsésen érvényesült.
Hermetista kedélyt, szanatóriumi (rezervátumi) nyugalmat árasztó nyájas beszéd,
lágyítottan érces narrátorhang, patinás szófordulatok – régi-iskolás
természetbúvári elmélyültségre valló arany-szabatos formai keretek –
foglalatukban pedig örökfriss, vad jelenetek. Homoki-Nagy mozija ma épp
olyannak hat, mint fél évszázada: régies hangvételűnek (akkor is ilyennek hatott), ugyanakkor fölöttébb maradandónak.
Extrák: Homoki-Nagy István
forgat – 3 perces töredék.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 340 átlag: 5.47 |
|
|
|
|