|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDChucky átkaBata Norbert
Curse of Chuky – amerikai, 2013. Rendezte: Don Mancini. Szereplők: Brad Dourif, Danielle Bisutti, A Martinez. Forgalmazó: UPI. 93 perc.
Visszatért Chucky, az eszelős
fojtogató szelleme által megszállt játékbaba, a nyolcvanas évek
horrortermésének egyik gyerektraumatizáló ikonja, hogy hatodszorra is
megörvendeztesse – feltehetőleg egyre fogyatkozó – rajongótáborát. Chucky
rémtettei legkivált az első részben (Gyerekjáték)
sokkoltak; a negyedik tétel (Chucky
menyasszonya) a széria fordulópontjaként az önismétlésnél is megalázóbb
csapást tartogatott: a „posztmodern” „horror” „játékos” „önreflexivitásának”
jegyében saját paródiájává züllesztette a jobb sorsra érdemes figurát. De
csúsztunk ennél is lejjebb: a Hollywoodon is gúnyolódó Chucky ivadéka már-már a szappanopera-stíl felé kacsingatva
látszott megadni a kegyelemdöfést a szériának. Az utóbbiért felelős Don Mancini
– nem mellesleg, Chucky egyik szülőatyja! – afféle vezeklésképpen megpróbál
visszakanyarodni a kezdetek hangütéséhez a friss felvonásban. A kellékek
ígéretesek: jókora családi ház, viharos éjszaka, kényszerűen összesereglett
kisebb embercsoport, köztük a megvezethető kisgyerekkel, aki Chucky célpontjává
válik. A tempó azonban kínosan akadozó, a feszültségkeltés halovány, s a végére
az is egyértelmű, hogy a Chucky átka kevésbé
a parodisztikus megközelítés tagadása, mint inkább komolykodó felvezetésben
előadott változata. Javít az összképen néhány vizuális ötlet (főképp a morbid
vacsorajelenetben), a meglepetésszerű és pikáns szerelmi szál, továbbá a „régi
ismerősök” (a széria korábbi kulcsszereplőinek) felbukkanása az epilógusban;
egyikükkel a záró főcím utáni jelenetben találkozunk – ez minden rajongónak
kötelező.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 423 átlag: 5.54 |
|
|
|
|