KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1980/február

• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Svindlerek

Soós Tamás Dénes

The Grifters – amerikai, 1990. Rendezte: Stephen Frears. Szereplők: Anjelica Huston, Annette Bening, John Cusack. Forgalmazó: Mirax. 110 perc.

Jim Thompson egyik tradicionálisabb munkájának adaptációjával csatlakozott rá a nyolcvanas években nekilóduló neo-noir hullámra Stephen Frears, aki Az árulóval (The Hit, 1984) már bizonyította, hogy ért a karakterközpontú, szétdumált bűnfilmekhez. A nehezen adaptálható Thompson könyörtelen lélektani megállapításokból és fanyar cinizmusból építkező világát egy másik neves bűníró, Donald Westlake ültette át szélesvászonra – meglehetős szöveghűséggel. A három kispályás svindler – a piti átveréseket űző Roy, a maffiának lovi-fogadásokat kötő anyja, Lilly és Roy hosszú lejáratú átvágásokra specializálódott szeretője, Myra – életében nem a bűntettek végrehajtása, hanem a szeretetéhségből, hiúságból s gyerekkori traumákból szőtt kapcsolatrendszerük az érdekes. Ugyan a Svindlerek filmerziója a szöszi csinibabára redukált Myra karakterrajzából kisatírozza a mélységet – a gyökértelenség és a magány érzete elől végül a normális világba visszavágyó Roy figurája esetében pedig túlzottan az anyjához fűződő ödipális viszonyra fókuszál –, Frears is sikerrel sodorja a sors, valamint a jellemtorzulások áldozatainak pozíciójába a bagatell bűnözőkaraktereket.

A színészi játék emlékezetes, Anjelica Huston a domináló, de a megaláztatást rezignáltsággal tűrő anya, Annette Bening a manipulatív, romlottan erotikus Myra, az első komoly drámai szerepét kapó John Cusack pedig a naiv, sértett lelkű tolvaj szerepében lubickol. A Svindlerek ráadásul a szubjektív, kihagyásos elbeszélésmód alkalmankénti thrilleresítése mellett az atmoszférateremtésben is jeleskedik: Frearséknek sikerült egy baseballütővel kimért gyomrosnál is fájdalmasabb, heves sodrású bűnprózából egy ráérősen csorgó, melankóliával színezett neo noirt készíteni.

Extrák: semmi.